Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. május 8. Mihály
Veszprém
12°C
2024. május 8. Mihály
Veszprém
12°C

Vigyük ki a művészetet az utcára!

2016. február 9. 21:33
Avagy ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez.

Művészeti, kulturális intézményt üzemeltetni ma bizony nem lehet egyszerű mulatság. Az emberek nagy része kétszer is meggondolja, hogy a szűkös keresetéből inkább még egy vekni kenyeret vegyen, vagy spóroljon színház-, koncert-, mozijegyre. És persze ott van az érdektelenség fala is, amit talán még nehezebb áttörni.

Jó hír, hogy nem lehetetlen, és létezik egy rendkívül jópofa és viszonylag alacsony költségvetéssel járó marketingfogás, amivel egész jól lehet közönséget csalogatni. És amihez tulajdonképpen nem kell mást tenni, csak kilépni a megszokott keretek közül.

Minden bizonnyal mindenki számára ismert a Szilágyi László Utcagaléria, ahol ingyen és bérmentve nézhetünk meg egy-egy kiállítást, akkor és úgy, ahogy mi akarjuk. Bár az emberek még nem mindig kötik össze a működtető Művészetek Házával, az eddigi tapasztalatok alapján mégis csak van némi forgalomgeneráló hatása. Aki arra jár és szán egy kis időt a képekre, később nagyobb eséllyel látogat fel a várhoz is, hogy emelt dózisban áldozzon a kultúrának.

Adódik a kérdés, miért ne lehetne ezt megoldani a többi kulturális intézmény esetében is?

Az utca művészete rengeteg lehetőséget rejt magában, ami mind csak arra vár, hogy kiaknázzuk őket.

És ha én kulturális intézmény vezetője lennék, bizony nem restelkednék élni is azokkal a lehetőségekkel.

Főként, hogy a művészeti munka is színesebbé varázsolható ezáltal. Remek példa erre a brit rendező, Jevan Chowdbury Moving Cities nevű kezdeményezése, aki a tánc segítségével ábrázolja egy-egy nagyváros karakterisztikáját. Csapatával sorra járja az európai nagyvárosokat, ahol a helyi hivatásos és amatőr táncosokkal kivonul az utcára, majd filmre veszi őket, ahogy a forgalom közepén vagy éppen a metróaluljáróban táncolnak. Ez persze már egy kicsit elrugaszkodottabb gondolat, de önmagában az ötlet nagyon jó figyelemfelhívó például a művészeink tehetségének megmutatására.

Bár Veszprémben éves szinten kisebb hangsúlyt kap a tánc, egy-egy hasonló kezdeményezés nagyot üthetne a Tánc Fesztiválja előtt, vagy akár a Veszprémi Táncműhely esetében.

De ugyanez áll a színház esetében is. A középkorban a comedia dell'arte, néhány évtizeddel ezelőtt, a 60-as, 70-es, 80-as években pedig a happening és performansz művészek rendszeresen használták az utca felületeit formabontó előadásokra – miért ne lehetne bemutatni most is egy-egy rövid kis etűdöt?

Ennél még kézenfekvőbb a zene: a legnagyobb videómegosztó portálokon gyakorlatilag állandóan utcazenészekről készült felvételekbe futni, egy-egy komolyzenei vállalkozás pedig – ami még egy kis csavart is rejt magában –, biztos, hogy másnap több százszor köszön vissza a közösségi oldalakon.

Talán közhely, de igaz, hogy a szokatlan, nem mindennapi dolgokra mindenki felkapja a fejét. Ráadásul egy ilyen lehetőség révén a zsákmacska-effektust is kiküszöbölhetjük: nagy valószínűség szerint ha egy ingyen akcióval sikerül megszerettetni magunkat azok között, akik eddig még nem ismerték a munkásságunkat, az emberek később szívesebben adnak ki pénzt a programjainkra.

Persze ahhoz, hogy kedvet csináljunk a kortárs kultúrához, nem muszáj intézményvezetőnek lenni. Civilként is megtehetjük ugyanezt: például azzal, hogy egy vers vagy prózarészletet, netalán egy kevéssé ismert képzőművész alkotását közszemlére tesszük az utcán – nyilván a közterület rongálása nélkül.

Mert talán nem is biztos, hogy a kultúra nem érdekli az embereket. Lehet, csak nem jó csatornánk keresztül próbáljuk elérni őket.

Bertalan Melinda
további cikkek
Film az élet: híres jeleneteket újraalkotva utazik ez a pár Hétvezér Film az élet: híres jeleneteket újraalkotva utazik ez a pár Bizonyára mindenkivel megesett már, hogy utazás közben, ikonikus filmes és sorozatos helyszíneken járva egy picit a „fikció része lett”: pózba vágta magát és úgy tett a kamera előtt, mintha az adott filmjelenet hőse lenne. Többségünk esetében ez csak spontán poénkodás, akad azonban, aki egyenesen erre szervezi rá a nyaralását. 2024. május 5. 22:24 Senki sem nézi, de mindenki látja – bizonyítottan tévéfüggő a magyar Hétvezér Senki sem nézi, de mindenki látja – bizonyítottan tévéfüggő a magyar A csattanót az elején lelövöm: minden korosztályt beleértve a magyarok átlagosan 4 óra 49 percet tévéznek egy nap. Ezzel hazánk a top 10-ben van világszinten, ami azért is furcsa, mert egyre többször hangzik el a mondat: „Nekem tévém sincs, vagy már rég felmondtam a kábelszolgáltatónál. Csak a Netflix van.” Akkor mégis hogyan jön ki a matek? Kik ezek a tévéfüggő emberek és mit néznek a fekete dobozban? 2024. április 22. 1:29 Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Valamikor réges-régen egy királynő ült az ablakánál, varrogatott és közben nézte, hogy hullik a hó. Megszúrta az ujját, és pár csepp vére az ablakpárkányon gyűlt hóra esett. Míg a vért nézte a havon, azt kívánta, hogy bárcsak olyan gyermeke születne, akinek bőre fehér, mint a hó, az ajkai pirosak, mint a vér, és a haja fekete, akár az ében.    2024. április 14. 22:06 A vegán életmód és a fogadtatása Eszter A vegán életmód és a fogadtatása Nem, ez nem egy táplálkozási tanácsadás lesz arról, miként érdemes jó és megfelelő tápanyagú termékeket a szervezetünkbe vinni, csupán azon tapasztalatokat osztom most meg, amelyekkel egy kezdő, félig vegán szembesülök az elmúlt időszakban, ami a környezet reakcióját illeti. 2024. április 7. 22:50

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.