A BBC újságírója, Colin Barras eljátszott a gondolattal, hogy mi történne, ha egyik pillanatról a másikra megszűnne a gravitáció? Pánikra semmi ok, ilyesmi a valóságban nem történhet meg, a szakértők bevonásával végzett gondolatkísérlet azonban érdekes megállapításokhoz vezetett.
Jay Buckey fizikus, aki egy űrutazáson is részt vett, tapasztalatairól egy TED-Ed előadáson számolt be. Elmondta, hogy az emberi test a Föld gravitációs közegéhez igazodott, és ha hosszabb ideig kellene élnünk egy más gravitációjú környezetben, például egy űrállomáson, a testünk megváltozna. Az már bizonyított tény, hogy az űrhajósok csont- és izomtömege csökken, és megváltozik az egyensúlyérzékelésük is.
A gravitáció hiánya azonban problémákat is okozhat, magyarázta Kevin Fong aneszteziológus. Eddig ismeretlen okokból csökken a vörösvértest-szám, ami egyfajta "űr-anémiát" okoz. Emiatt a sebeink lassabban gyógyulnak, az immunrendszerünk pedig gyengébb a gravitációmentes környezetben. Ráadásul ez már egy rövid űrbéli látogatásután is megfigyelhető. Vajon mi lenne, ha eleve a súlytalanságban nőnénk fel?
NASA/Science Photo Library
Buckey szerint a testünk teljesen másképp fejlődne ki: a szívünk, az izmaink és a csontozatunk ugyanis "úgy lett kitatlálva", hogy a Föld gravitációja ellenében működjön. Ha tehát egyik pillanatról a másikra megszűnne a gravitáció, az olyan lenne, mintha egy kötélhúzásban az egyik fél (a Föld) hirtelen elengedné a kötelet: a másik oldal (a szervezetünk) azonnal padlóra kerülne.
Karen Masters, a Portsmouth Egyetem asztronómusa foglalkozott is ezzel az elméleti problémával. Az első tényező, hogy a Föld óriási sebességgel forog, mintha egy zsinórra kötött súlyt pörgetnénk a fejünk felett. Ha a gravitáció megszűnik, vagyis elengedjük a zsinórt, elképzelhetjük, mi történik a súllyal.
"Azok a dolgok, amiket csak a gravitáció kapcsol a Földhöz, egyszerűen kilövődnének az űrbe" - magyarázta Masters. Aki tehát a szabadban tartózkodna a gravitáció megszűnésének pillanatában, már el is veszett. Azok, akik az épületekben lennének, valamivel szerencsésebbek, a házainkat ugyanis elég jól megépítettük ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben is "megkapaszkodjanak" a bolygó felszínében. Olyan nagyon azért ők sem örülhetnének, hiszen rengeteg dolog van, ami nincs a felszínhez szögezve: például a légkör és az óceánok, ezek az első dolgok között szállnának el a semmibe.
Agencja Fotograficzna Caro/Alamy Stock Photo
Maga a bolygó sem bírná sokáig, hiszen javarészt a saját tömegvonzása tartja egyben: gravitáció híján előbb-utóbb egyszerűen szétszakadna. Hasonló sorsra jutna a Nap is, amit saját gravitációja híján szétrobbantana a belülről kifelé ható óriási nyomás. Ugyanez történne az univerzum minden más csillagával is, de mivel ezek túl messze vannak, még évekig - akár több százezer évig is - tartana, míg a robbanások fénye eljutna hozzánk, vagyis a csillagos ég képe még jó ideig változatlan lenne a mi szemszögünkből. Nem mintha maradt volna bárki, aki ezt megfigyelhetné - vagy egyáltalán lenne honnan megfigyelni.
A gravitáció megszűnése végső soron a ma ismert univerzum pusztulását okozná: nem léteznének többé sem bolygók sem csillagok, csak "atomok és molekulák diffúz levese, ami a semmiben sodródna".
Adrianko/Alamy Stock Photo
"Ez a gondolatmenet" - zárja a cikket Barras - "ami, mint korábban említettük, soha nem történhet meg, bemutatja, milyen alapvető jelentőségű a gravitáció az univerzum működésében. Nélküle nem létezhetne semmi említésre méltó dolog: sem a bolygók, sem a BBC weboldala".
