Van még egy tulajdonág, ami valami úton-módon minden géniuszban közös. Teóriáik általában megosztják a nagyközönséget. George Orwell 1984 című regénye egy negatív képet festő utópia [disztópia], ahol a "Szabadság szolgaság, a háború béke, a tudatlanság pedig erő". A társadalom egésze teljes megfigyelés és kontroll alatt áll, a vezetés pedig a bizonytalanság és a félelemérzet állandó fenntartásával igyekszik összetartani a társadalmat.
Az 1984 feltűnő párhuzamot mutat a totalitárius államokkal, elsősorban a sztálini Szovjetunióval (Orwell olyan korban és helyen élt, ahol a zsarnokság és a diktatúra dominált, a kényszermunka, a nyomorgás és a kivégzések pedig mindennaposak voltak), ám akad a műnek nem egy aspektusa, mely a rendszerváltás ellenére megmaradt, sőt olyan is, mely új keletű jelenség. Gondolok itt a lehallgatásra, a médiapropagandájára, vagy a gyűlöletkeltésre.
Vessük össze az 1984-et és Aldous Huxley Szép új világ című regényét. Merthogy a két mű nem kevés ütközési pontot mutat. Huxley műve szintén disztópia, de Orwellel ellentétben ő úgy látta, az embert előbb-utóbb az hajtja rabigába, amit szeret. A Szép új világ egy minden részletében hibátlan társadalmat tár az olvasó elé, ahol nyoma sincs a félelemnek, nincsenek többé háborúk, vallási különbségek, a technológia fejlett, a lakosok pedig egészségesek és életük minden pillanatában boldogok.
Vajon miért tekintjük mégis negatív utópiának, ha az emberiség végre elért a boldogság és a béke korába?
Azért, mert az elit Huxley társadalmában is épp olyan teljhatalmú, mint a „Nagy Testvér” Orwell könyvében, s ha csak a legkisebb hiba csúszik a tökéletesnek hitt gépezetbe, kíméletlenül lecsap.
Mindkét társadalom alapjaiban nélkülözi a szabad akarat és döntés jogát, csak míg előbbi esetben a „kenyeret és cirkuszt” évezredes elve érvényesül, addig utóbbiban a kiszolgáltatottság és a félelem fagyasztja be a lázadó szándékot.
Aki nyitott szemmel és elmével áll neki a két könyvnek, az biztosan akaratlanul is elkezdi mérlegre tenni a múltat és jelent. Nálam legalábbis beindult a fogaskerék.
Mindkét teremtett világ diktatúrája gátlástalanul kihasználja az emberek tudatlanságát, de 2016-ban, amikor az emberek kényszerűen keresik a legújabbat, legfejlettebbet, legkényelmesebbet, az okostelefonjuk pedig többet tud róluk és jobban uralja az életüket, mint maguk, a drogok, az alkohol és a nemiség pedig nem tabu többé, én úgy hiszem, Huxley előrelátóbb volt az emberiség jövőjét illetően.
