1990 óta hagyományosan március 15-én ünnepeljük a magyar sajtó napját, felidézve azt, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit, a 12 pontot és a Nemzeti dalt.
Egy újságíró számára ez az egyik legszebb ünnep, hiszen emlékeztet a szakma felelősségére, a sajtó lényegére: a hiteles tájékoztatásra. Ez az, amin az internet térhódítása sem változtatott, és ezért nem kell temetni sohasem a sajtót: mert a hitelesség záloga nem a technikában rejlik, hanem az emberekben, akik nap mint nap szállítják a híreket – mondta el Kázmér Judit, a PLT stratégiai igazgatója a Hangvillában hétfőn megtartott díjátadó ünnepségen.
Kázmér Judit
Porga Gyula, Veszprém polgármestere szerint a sajtó számára ma már nem a szabadságért vívott küzdelem jelenti a legnagyobb kihívást, hanem felvenni a versenyt az egyre sokasodó amatőrökkel, hiszen a technikai forradalom következtében ma már szinte bárki kikiálthatja magát újságírónak. A sajtó jelentősége azonban éppen a hitelességben áll, hosszú távon pedig csak a profik tudnak hitelesek maradni. Ezért is fontos, hogy legyenek számunkra példaképek, akikre felnézhetünk. A Szabad Sajtó díj is ezt a célt szolgálja – fogalmazott.
Porga Gyula
A polgármester idén Zatkalik Andrásnak adományozta a díjat a minőségi újságírás és a város információ-szolgáltatásában végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként.
Zatkalik András László 1954. október 3-án született Budapesten. Általános iskolai tanulmányait Balatonalmádiban folytatta, majd a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium következett. A középiskola után magyar–orosz szakos tanárként végzett a pécsi Tanárképző Főiskolán 1979-ben. Ennek jogutódján, a Janus Pannonius Tudományegyetemen két éven át magyar irodalmat és nyelvtant hallgatott. 1980-ban szerzett újságírói bizonyítványt, ám ekkorra már nagyon sok helyen publikált.
Újságíróként több ezer írást készített. Ezek tudósítások, hírek, publicisztikák, karcolatok, kisebb-nagyobb novellák és egy monodráma. Egy a közös bennük: nem alkudott meg senkivel. Állandó tudósítója a Balatoni Futárnak, az Új Almádi Újságnak, szerkesztő-riportere a Regina Televíziónak. Többször is a Magyar Távirati Iroda Veszprém megyei tudósítójának helyettese volt. 35 éven át számos cikket írt a veszprémi Naplónak, a Magyar Hírlapnak, az Autó–Motornak, a Balatonfüredi Naplónak. Médiaismereteket tanított Veszprém megye több középiskolájában, valamint katolikus hittant egy évig Pécselyen.
Az újságírás mellett a Rádió Jam, majd annak utódja, a Klubrádió munkatársaként számos közéleti, gazdasági, egyházi, sport műsort készített. Szerkesztője lett az induló vehir.hu internetes portálnak, aminek később főszerkesztője is volt.
2003-ban – addigi munkája egyik elismeréseként – megkapta a Magyar Újságírók Közösségétől a Lant és Toll díjat, 2006-ban pedig az IPOSZ és a Szakmai Ipartestület egy-egy díját. 2009. november végén a „Balatonfüred Városért Közalapítvány Kulturális Nagykövete” elismerést vehette át. Egy éve, 2015 márciusában Budapesten kapta meg a Petőfi Sándor Sajtószabadság díjat. -- Eddig 14 kötetet szerkesztett, írt, illetve vállalt azokban részmunkát. 2014-ben jelent meg az összegyűjtött publicisztikáiból, novelláiból a „Tollas próbák” című könyve.
Ars poeticája: „A nyelv az egyetlen kincs, amiből bőkezűen adakozhatunk, mégis marad gyümölcséből, hisz nem vész ki, nem fogy ki, mert van, ki újra vesse keserédes magvait.”
Zatkalik András pohárköszöntőjében Táncsics Mihályt idézte, aki szerint a szabad sajtó a tökéletesség szüleménye. A sajtó munkatársaként azt vallja, bár minden újságíróban van egy jó értelemben vett exhibicionizmus, az újságírás mégsem az öncélú magamutogatásról szól. „Hanem arról, hogy
tükröt tartsak az olvasóim elé,
a saját szemüvegemen keresztül láttassak egy jelenséget. Ha pedig az emberek úgy érzik, hogy őszinte voltam, akkor nem volt hiábavaló a munkám” – mondta el kérdésünkre.
Az újságírásban egyébként leginkább egy-egy riport elkészítését szereti. Ha a műfajokat nézzük, ez az egyik legnehezebb, mert rengeteg felkészülést, háttérmunkát igényel, alaposan meg kell ismerni az interjúalany munkásságát, lelkületét. Beszélgetés közben mégis rájön az ember, mindez megéri, mert láthatja, ahogy az illető gyakorlatilag egy új emberré válik a mikrofon túloldalán.
Zatkalik András
Kérdésünkre azt is elárulta, hogy az elnyert Szabad Sajtó díj azért is különösen kedves neki, mert március 15-e számára kiemelkedik az összes ünnep közül. „Elvakult híve vagyok az ünnepnek, számomra március 15. egyenlő a szabadsággal. Már kisgyerekként ebben a szellemben nőttem fel, a száraz tények helyett mindig is az embereket és nagyszerű tetteiket láttam. Hatalmas élmény volt, amikor egyszer Pozsonyból tudósíthattam arról, hogyan ünneplik a határon túli magyarok a nemzeti ünnepet, úgy, hogy akkor ott még nem zajlott le a rendszerváltás. Ezen a napon én mindig szabadnak érezhetem magam, s
büszkeséggel tölt el, hogy sajtómunkás vagyok – számomra az újságírás sosem volt nyűg."
De rendkívül büszke arra is, hogy az újságírás most már családi hagyománnyá vált. „Édesapám a Veszprém Megyei Sportszövetség vívó szakosztályát vezette, s rendszeresen tudósított vívó-és sporteseményekről. Tőle indult a szakma iránti szeretet, azóta pedig a két fiam is a nyomdokaimba szegődött – Dávidnak már egy könyve is megjelent, s mindketten egy netes honlapnál dolgoznak szerkesztő illetve főszerkesztő minőségben. Emellett a feleségem is újságíró, a minap pedig 10 éves kislányom, Juliska állt elém egy több papírlapból álló kis művel, mint első munkájával. Egy kisebb dinasztia már kialakult, és remélem, hogy felnőve majd a gyerekek is erre a szakmára adják a fejüket.”
Ha kíváncsi Zatkalik András írásaira, az alábbi linkekre kattintva elolvashatja néhány korábbi cikkét.
A levegő szerelmese
A veszély mindig körülöttünk
Sör és nyár, mosoly és vigyor
A díjátadóval egyidőben nyílt meg a Hangvillában a Napló munkatársainak képeiből összeállított sajtófotó kiállítás is. A fotók kapcsán Mátyus Károly, a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének alelnöke szólt néhány szót a fotóriporteri munkáról, majd egyenként méltatta az alkotásokat.
