A világtörténelem legnagyobb hatású politikai merénylete 2060 évvel ezelőtt, i. e. 44. március 15-én történt.
A Római Köztársaság dictatorát, Julius Caesart a Szenátus ülésére érkezve szúrták le az ellenzéki szenátorok, köztük Caesar pártfogoltja, Marcus Iunius Brutus. A haldokló politikus-hadvezér utolsó szavait is hozzá intézte: „Tu quoque, Brute, fili mi!”, vagyis „Te is fiam, Brutus!” (habár a Shakespeare drámájában szereplő latin megfogalmazást, „Et tu, Brute?” talán többen ismerik).
A merénylet történelmi jelentőségét nem csak az jelzi, hogy a dictator halálával keletkezett politikai vákuum kitöltésére hosszú évekig tartó véres viszálykodás tört ki, ami végső soron a köztársaság bukásához, és a császárság létrejöttéhez vezetett.
Talán még beszédesebb, hogy a merénylet főszereplőinek nevei beépültek a nyelvünkbe. Brutus tettét szinte az összes európai nyelvben őrzi a brutális szó. Látszik, ha az ember egyszer rossz lóra tesz a politikában, utána évezredeken át nem túl hízelgő jelzőként használják a nevét. Caesar ellenben pozitívabb formában maradt meg a nyelvben, nevéből a magyar császár szó, illetve a német Kaiser (szintén császárt jelent) főnév jött létre. [Caesar nevét kortársai a fonológiai kutatások alapján valószínűleg kaiszar-nak ejtették, a középkori latin kiejtés alapján a cézár maradt fenn.]
