Az interjú első része itt olvasható.
Hogyan tudod összeegyeztetni a sokrétű elfoglaltságaidat egymással és a magánéleteddel?
Néha nehezen. Persze könnyebb lenne, ha egyszerre csak egy dologgal foglalkoznék, de nálam ez valahogy sosem volt járható út. Egyszer hallottam egy előadást ebben a témában. Vannak, akik gyerekkorukban kitalálják, hogy mik akarnak lenni és tudatosan készülnek rá, amíg el nem érik. Vannak, akik nem, de ez nem feltétlenül rossz! Utóbbiakat az előadó multipotenciális vagy szkenner típusoknak nevezte.
Én is ebbe a kategóriába sorolnám magam. Szeretek egyszerre több dologgal foglalkozni, rengeteg dolgot szeretnék megtanulni és bizony előfordul, hogy beleunok valamibe és továbbállok.
Viszont a szkenner típusok mellett szól, hogy bár egyetlen témában sem rendelkeznek túl mély ismeretekkel, mégis sokkal hatékonyabban találnak megoldást egy lehetetlennek tűnő problémára.
Az agyukban ugyanis rengeteg tudományterület kapcsolódik össze, ennek köszönhetően pedig meglátnak olyan összefüggéseket, amiket mások talán nem. Bár árnyoldala is van a dolognak, ezen tulajdonságom miatt jellemzően lassan haladok bizonyos projektekkel, bárhogy is próbálom beosztani az időmet.
Apropó, időbeosztás. Te vagy a Láthatatlan Egyetem veszprémi elnöke.
Így van, immáron másfél éve. A Láthatatlan Egyetem célja, sőt mondhatjuk, a víziója, hogy a világ minden egyetemén jelen legyen egy olyan kortárs kis csoport, akik életvezetési tanácsokat adnak át másoknak. A zászlóshajónk pedig az időgazdálkodás. A képzések általában négy alkalmasak, de rengeteg helyre hívnak minket intenzív képzést tartani, ilyenkor egy napba próbáljuk belesűríteni a képzések írmagját.
Az egyetemistákat nem mindig könnyű mozgósítani. Van igény a képzésre?
Abszolút, sőt általában túljelentkezések is vannak, időgazdálkodni ugyanis sehol nem tanítanak meg téged. Vicces, amikor azt hallom: „Nincs rá időm.” Na, ez a világ legrosszabb kifogása. Nyilván ideje mindenkinek arra van, amire szakít.
Én is megtanultam – igaz, a saját káromon -, hogy nagy minőségbeli különbség van aközött, hogy valamire nincs időm, illetve valamire nem akarok időt szánni.
A szeniori éveid közrejátszottak abban, hogy közösségekkel kezdtél el foglalkozni?
Igen. Amikor felvettek az egyetemre, nagymamám azzal a jó tanáccsal engedett utamra, hogy legyek benne mindenben. Azt hiszem, ez túl jól sikerült. Örülök, hogy elsősként azonnal kollégista lettem, mert eszméletlenül jó közösségbe csöppentem. A következő hét évemet aztán kollégiumban töltöttem, az utolsó három évemet pedig szinttanárként a Központi Kollégiumban. Ehhez hozzátartozik, hogy elsős korom óta majdnem minden VEN szervezésében részt vettem kezdetben csapatszervezőként, később a DiákRektori Hivatal tagként és csapatkoordinátorként. Úgy gondolom, ha valamibe energiát és időt fektetek, azt azért csinálom, mert örömet szerez, azonban ha ezt másokkal csinálom, az az egész csapatnak elismerést adhat, a tagokat pedig eltölti az a jó érzés, hogy valami hasznosat vittek véghez egy közösséggel.
Ádám a Photoshoppal is mesterien bánik
Tehát azáltal, hogy másoknak segítesz, te is jobban érzed magad?
Ha valamiben örömömet lelem, akkor nem jelent nyűgöt megtenni, pláne, ha általa mások is fejlődnek. Ha egy tréning során jó az előadó, a téma, a hangulat és összeáll az egész, akkor általában van az embernek egy „aha-élménye”. Amikor rádöbbensz valamire, ami mindig is ott volt a szemed előtt, de eddig nem tudatosult benned. Ha csak egy emberen is látom ezt a fajta megvilágosodást, már megérte.
Hogy bírod szusszal?
Az időm általában hamarabb elfogy, mint az energiám. Három havonta szokott bekövetkezni, hogy kicsit megfáradok. Ilyenkor jellemzően elkezdek egy picit puffogni és megkérdőjelezni a saját ötleteimet, ami elég fura, mert ha a saját elképzelésemben nem hiszek, akkor másoktól sem várhatom el ugyanezt. Ilyenkor a barátaimra és a barátnőmre számíthatok, akik felráznak és emlékeztetnek, hogy ha már idáig eljutottam, nem hagyhatom annyiban.
Van mottód?
Két olyan mondat van, ami eléggé jellemez. Az egyik a „van egy ötletem”. A VEN ideje alatt rengeteg telefonhívásom kezdődött így és ritka az az óra, amikor nem motoszkál valami új ötlet a fejemben.
Egy BEST-kurzus alkalmával 2 hetet töltöttem Párizsban és ott találkoztam először a Lip Dub-bal. Annyira megtetszett, hogy kitaláltam, ezt itthon is meg kell csinálni és szerencsére akadtak is, akik rezonáltak az ötlettel. Masszív két és fél hónap tervezés eredményeként megszületett a videó. A forgatás alatt összejött egy mag, akik állandóan valami őrült ötleten törték a fejüket. Olyanokon, amire a legtöbb ember csak annyit kérdezett: "Miért?" A mi válaszunk erre általában annyiból állt: "Miért ne?" Így ezt mondanám a másik olyan mondatnak, ami mottómnak tekinthető.
Van valami jó tanácsod a gyakran elveszett generációként emlegetett Y-generációnak?
A nem Y-generációs emberekkel viszonylag nehéz megértetni, hogy
...bár nem minden feladatoddal haladsz úgy, ahogy kellene, az energia, amit egy projekttől elveszel plusz erőforrást és kapcsolatot fog eredményezni máshol, máskor. Csak győzd kivárni!
Én például pályakezdő, pályaelhagyó vegyészmérnök vagyok. Tisztelem azokat, akik órára járnak, könyvtárba, konferenciákra és TDK-zni, csak épp úgy telnek el az egyetemi éveik, hogy nem csináltak közösségi dolgokat. Én örülök, hogy amikor az unokáim az egyetemen töltött időről kérdeznek, elmondhatom nekik, egyszer negyedmillió post-ittel ragasztottam tele a munkacsarnokot, kirángattam 50 embert az ágyából hajnalban, hogy felhúzzuk a napot és százötven emberrel közösen leforgattunk hat percet vágás nélkül.
Mi a helyzet a bakancslistával és a célkitűzéseiddel?
Köszönik, élnek és virulnak. Lassan egy éve csellózok, az interjúról is szolfézsre megyek. Szeretnék eljutni Skóciába, Walesbe és Japánba, egyszer megtanulok kelta nyelven és ráveszem magam a véradásra is. Félek a tűtől, de ennek ellenére szuper dolognak tartom az önkéntességnek ezt a formáját. Persze a lista hosszú, van még teendőm bőven.
Meggyőződésem, hogy ha a célkitűzéseidet ügyesen felosztod apró, elemi lépésekre, akkor minden nap tehetsz valamit, hogy közelebb kerülj hozzájuk. Induljon tehát minden napod azzal, hogy átgondolod, mit tehetsz ma azért, hogy elérd az álmaidat és rájössz, nem lehetetlen.
