Vészhelyzeti kísérletnek indult, végül a történelem legsúlyosabb nukleáris szerencsétlensége lett belőle. A csernobili katasztrófa napján a személyzet azt próbálta felmérni, hogy a lassuló turbinák által termelt maradványenergia teljes áramkimaradás során elegendő-e a póthűtőrendszer üzemeltetésére. A kísérletet azonban szabálytalanul végezték el, több biztonsági rendszert is kikapcsoltak, aminek következtében a reaktor ellenőrizhetetlenné vált. A megnövekedett hőtől a moderátorok meggörbültek és többé nem voltak képesek szabályozni a láncreakciót, a keletkező nitrogén pedig lerobbantotta a reaktortartály tetejét, több tonnányi halálos radioaktív anyagot bocsátva a levegőbe.
A katasztrófa hatásait egész Európában lehetett érezni: az akkor bevezetett óvintézkedések nagyszüleink egész későbbi életét meghatározták. Kisgyerekként még mi is hallhattuk a történeteket a fekete madárrajnak tűnő füstről, ami a Szovjetunió felől érkezett, a négylevelű lóherékről, amik csak azért számítottak ritkaságnak, mert a radioaktív sugárzás következtében még ötlevelű is bőven akadt, a mérgező salátáról, a rendellenességekkel született kisgyerekekről...
Pillanatkép a robbanás utánról
Elborzasztó képek és elborzasztó beszámolók. A radioaktív hulladékot a tartály tetejéről elhordó, halálos dózist elszenvedő névtelen hősök szerint végig fémes ízt éreztek a szájukban, a fogukra por formájában lerakódott a sugárzó anyag, amitől nem tudták rendesen összezárni a fogsorukat sem. Arcukat pedig mintha millió izzó tűheggyel szurkálták volna.
Csernobil és az atomreaktor melletti városka, Pripjaty ma már csak szellemvárosok, amelyeknek egykori idilljére csupán a megsárgult fotók emékeztetnek.
