Rozalija Ivanova a helyi iskola igazgatójaként ténykedett, amikor 1986-ban a többi lakossal együtt őt is kitelepítették a sugárfertőzött zónából. Ő azonban sehol nem találta a helyét és újra meg újra visszaszökött Zaleszjébe. A hatóságok számtalanszor próbálták kitelepíteni, de végül feladták a harcot és engedték a néninek, hogy falujában maradjon.
Rozalia maga vágta a tűzifát, vizet húzott a kútból, kapálta a kertet és ellátta a háztartást. Nyugdíjáért minden hónapban gyalog járt be a 3 km-re lévő Csernobilba. Tavaly decemberben álmában érte a halál, így Zaleszje ma már ténylegesen lakatlan.
