A 2300 kilométeres képződménynél több hónapig légi és víz alatti megfigyelést végző kutatók feltárták, hogy a középső és északi szakaszon a korallpolipok mintegy 35 százaléka elpusztult vagy haldoklik. Bizonyos részeken a korallok több mint fele kifehéredett.
A megfigyelések alátámasztották a korábbi légi felvételeket, miszerint a Nagy-korallzátonynak mintegy 93 százalékát érinti a kifehéredés.
Kifehéredésre akkor kerül sor, amikor a korallpolipok túl hosszú ideig vannak kitéve magas hőmérsékletnek, ami stressz alá helyezi őket: ennek folytán elűzik a nekik energiát szolgáltató színes algákat. Ha a magas hőmérsékletek továbbra is fennállnak, a korall elpusztul, és teljesen befedheti a tengeri hínár.
Ha viszont a víz hőmérséklete gyorsan visszatér a megfelelő tartományba, a korall regenerálódhat, szimbiotikus algáját is visszaszerezheti.
Erre számítanak a kutatók Cairnstől délre, ahol a korallpolipoknak csak 5 százaléka pusztult el, és a víz alatti vizsgálatok szerint a további 95 százalék a következő néhány hónapban visszanyerheti színét.
Terry Hughes, a felmérés vezetője szerint 18 év alatt ez a harmadik alkalom, hogy a Nagy-korallzátony a globális felmelegedés folytán tömeges kifehéredést szenved el, a jelenleginek mértéke ráadásul jóval szélsőségesebb a korábban mérteknél.
A zátony regenerálódását nehezíti a vízszennyezés mértéke is. Egy néhány hete megjelent vizsgálat szerint 10 milliárd dolláros befektetéssel jelentősen csökkenteni lehetne a szennyezés mértékét, ezáltal erősíteni a zátony regenerációs képességét.
A Nagy-korallzátonyt érintő kifehéredés egy globális eseménysorozat része, amely részben az idei igen súlyos El Niñónak és a klímaváltozásnak eredménye.
Fotók:AP