Lassan 10 éve, hogy a nővérem révén hallottam a Nemzetközi Demokrácia Tréningről. A program lényegében egy nemzetközi tábor volt kis kulturális diplomáciai fűszerezéssel, ahol Európa különböző nemzeteinek (csehek, németek, magyarok, spanyolok) 16 és 30 év közötti tagjai társaloghattak demokráciáról, emberi jogokról, globalizációról, fenntarthatóságról, integrációról és az EU-t érintő legfontosabb kérdésekről, miközben betekintést nyerhettek a helyi kultúrába.
Nekem, mint kívülállónak tizenévesen leginkább utóbbi tetszett benne, meg az, hogy Nagykovácsi után a következő évben Barcelonában folytatódott a tréning. Ma azért már látom, az élményen túl ennél többet is jelent egy-egy ilyen projekt.
Már csak azért is, mert ahogy azt már korábban elhintettem, június első hétvégéjét Nyitrán töltöttük az Európa a polgárokért című program keretében. Veszprém és Nyitra régóta nagyon jó testvérvárosi kapcsolatot ápol egymással, ez a projekt viszont lehetőséget ad arra, hogy a másik három résztvevő várossal, illetve országgal: Zielona Góra (Lengyelország), Kroměříž (Csehország) és Báčky Petrovac (Szerbia) is szorosabbra fűzzük a szálakat.
A projekt értelmében három napos találkozón vehettünk részt a szlovák városok anyjaként is emlegetett, hét dombra épült Nyitrán. Veszprémből a Tourinform iroda illetve Bérczi Bea vezetésével indult delegáció, aki városunk képviselője is volt, de jelen voltak a Bakony-Balaton TDM, az önkormányzat, a Veszprémi Programiroda, a Művészetek Háza és a Laczkó Dezső Múzeum munkatársai, Halimba polgármestere, valamint helyi bortermelők és veszprémi újságírók is.
A program fő célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a környező országokat, hogy azok a találkozási pontok – a közös történelem, a közös kultúra, a közös problémák, közös ötletek – révén meg- és egyetértésre találjanak.
A program részeként a résztvevő országok képviselői prezentáció során mutathatták be saját városukat és kifejthették, szerintük milyen témák mentén tudnának együttműködni, a nyitraiak egyik büszkeségeként számon tartott és a hivatalos események helyszínéül szolgáló zsinagógában felállított standokon pedig időnként szó szerint is belekóstolhattunk egymás kultúrájába. A teljesség igénye nélkül: kínáltunk Zsusska lekvárokat és szörpöket, vendégváró falatokat Halimbáról, kézműves csokit, és persze a híres balatoni borok, köztük a Homola Pincészet 100 % Balaton és Rizling termékei, valamint a Petendi Pálinkaház különlegességei sem maradtak el – mind igencsak nagy népszerűségnek örvendett. De nekünk se kellett panaszkodni a többi ország csemegéi és kézműves termékei láttán.
A találkozót szórakoztató programok is kísérték: faültetés a képviselőkkel, mely egyszerre szimbolizálta az együttműködést és utalt a környezetvédelemre; több száz lufit eresztettünk a magasba egyszerre, idegenvezető kalauzolt minket körbe Nyitrán (amely sokban hasonlít Veszprémre, de egy kis mediterrán jellege is van), részt vehettünk az Ízek fesztiválján és belevetettük magunkat a nyitrai nyüzsgésbe.
Mindez persze úgy hangozhat, mintha kiváltságosok szűk köre szórakozott volna egy jót, itt azonban sokkal többről van szó. A kulturális diplomácia és a testvérvárosok közötti kapcsolatépítés ugyanis tipikusan olyan terület, amit hajlamosak vagyunk lebecsülni. Holott ha belegondolunk, éppen a kultúra, továbbá jelen esetben a turizmus az, amivel a legszélesebb kört tudjuk megszólítani. Könnyen. Mert a kultúra remek építőelem, és ha ismerjük egymás hagyományait, sikerül elnyerni egymás szimpátiáját, akkor már elindulhat egy párbeszéd.
Jelen esetben például arról, hogy tudnánk aktivizálni az európai polgárokat, miként lehetne jobban népszerűsíteni az önkéntességet, tovább élénkíteni a turizmust, csökkenteni a régiós egyenlőtlenségeket, ösztönözni az integrációt, együttműködésre találni különböző intézmények között, akár egymás példájából tanulva.
Szóval, a kultúra bástya. A partnerség alapja – és a partnerség egy erősebb Európa alapja.