Majd 400 évvel ezelőtt, a felvilágosodás korában a francia filozófus, Rousseau arra az álláspontra jutott, hogy a civilizáció rombolja az erkölcsöket, így aztán meg kell válni annak káros hatásaitól. Ő maga is e szerint igyekezett élni – egy alkalommal például az óráját is eladta, mint felesleges civilizációs eszközt.
Chris McCandless
Rousseau gondolatmenete az évszázadok során kisebb-nagyobb mértékben újra és újra népszerűségre tört. Némileg megfigyelhető az elveszett nemzedék egyik ikonikus tagjának, Jack Kerouac életvitelében és Úton című regényében, valamint a hippimozgalmakban is, de a legkomolyabban talán Chris McCandless vette ezt a filozófiát, aki 1990-ben, az egyetemet épphogy befejezve, minden pénzétől és ingóságától megszabadulva felkerekedett, hogy stoppal beutazza Észak-Amerikát, közel két éves vándorlása csúcspontjaként pedig egyedül nekivágott a többnyire elhagyatott nagy alaszkai vadonnak. Négy hónappal később azonban az arra járó vadászok már csak a fiú holttestére találtak.
Chris esete bejárta a világsajtót, regény, majd film készült tragikusan végződő kalandjáról. Azért indult útnak, hogy megszabaduljon a társadalom béklyójától, végül mégis rájött, hogy az úton tapasztalt boldog pillanatok nem az igaziak, ha nincs kivel megosztania. Felfedezését mégsem tudta már személyesen elmondani bárkinek is.
Jesse Lenz
A fiatal srác (és egyébként megannyi, kevésbé ismert sorstárs) tragédiája után talán azt hihetnénk, az emberek úgy gondolják, jobb nekik ott, ahol vannak, a civilizáció kellős közepén, még ha a modern társadalom időnként valóban elég lélekölő tud lenni. A helyzet azonban az, hogy talán semmikor nem volt annyira népszerű a szabadság új útjait keresni, mint manapság.
A legnépszerűbb képmegosztó oldalak, a Pinterest, az Instagram, a Tumblr tele vannak utazók fotóival, a wanderlust (magyarul kb. állandó, erős késztetés a világjárásra) kifejezésre közel 22 millió találatot dob ki a Google, virágzik a hátizsákos turizmus, egyre több a stoppos és olyanok is, akik végleg, de legalábbis jó időre hátat fordítottak a fogyasztói társadalomnak és a napi robotnak.
Jesse Lenz művész, a Collective Quarterly független magazin alapítója és hivatásos világjáró szerint egyenesen az utazás lett az új amerikai álom: „annak a reneszánszát éljük, hogy mit is jelent jól élni. A történelem során most először egy nomád lélek úgy vághat neki az útnak, hogy ezzel megélhetését, karrierjét vagy családját kellene kockáztatnia”.
Theo Gosselin
Nekivágni a végtelennek, idegen tájakat felfedezni, önmagunkat próbára tenni és szabadnak lenni ugyanis ma már egyáltalán nem jelenti azt, hogy csóró stopposként például azon kellene rágódni este, mit fogsz enni másnap reggel. Az internetnek és a közösségi médiának, na meg a nosztalgialáznak köszönhetően aki kívánja, úgy távolodhat el a modern társadalomtól, hogy mégsem távolodik el tőle teljesen. Akiben van egy kis tehetség és egyedi látásmód, jól fogalmaz, videóz vagy fotóz (netán mindhez ért), akár könnyedén meg is élhet szenvedélyéből.
Ott van példaként a közkedvelt fotós, Theo Gosselin, aki tökéletes megtestesítője a modern nomád életformának. Miközben járja a világot, analóg gépével a totális szabadság pillanatait kapja el, amiket aztán feltölt weboldalára, a kevésbé bátor lelkek és a magazinok pedig kapkodnak értük.
Vagy éppen mondhatom az Adventurous Kate blog szerzőjét, Kate McCulley-t is, aki 26 évesen hagyta ott jól fizető bostoni állását, hogy kicsit kikapcsoljon, és spórolt pénzéből Dél-Kelet Ázsiába utazzon. A pár hónaposnak tervezett útból végül életforma vált: Kate blogot indított, ahol élményei mellett tippeket is ad más utazó nőknek, az ebből bejövő összeg pedig elég arra, hogy tovább folytathassa a csavargást.
Vigh Bori
De szép számmal említhetnénk magyarokat is, akik ha nem is feltétlenül egész évben, de időnként újra és újra útnak vágnak: a backpacker.hu bloggere, Vigh Bori például különböző, az úton lelt munkákból finanszírozza utazásait, a két éve Facebookon verslavinát elindító Szabó Balázs pedig ha épp nem nagyvadakat kerget Afrikában, az ELTE-n tanít irodalmat.
Szóval nagyon úgy tűnik, hogy a 21. században a legjobb mód az önmegvalósításra, a szabadság, a Rousseau-i filozófia megélésére és a karrierálom beteljesítésére az utazás.
