A kezdetektől fellépsz a Rozé, Rizling és Jazz Napokon, és Veszprémben is régóta visszajáró vendég vagy. Milyen helyet foglal el a város a szívedben?
Veszprémhez nagyon sok szép emlék fűz. Rengeteg csodálatos klubkoncerten vagyunk már túl. Úgy érzem, hogy egy stabil rajongóbázisunk alakult ki a Uniteddel, és kitartanak mellettünk. El kell mondjam, hogy ennek a bázisnak az alapja leginkább a barátaink, de büszkén vállaljuk.
Talán kevesen tudják, hogy jazz-ének tanszakon végeztél, és hogy tanítasz is. Mekkora szeletét teszi ki jelenleg az oktatás az életednek?
A jazz egy nagyon széles műfaj, inkább improvizációkkal és színes harmóniákkal tarkított impulzív előadásmódnak nevezném. Manapság már a blues, a soul, vagy a funk is beletartozik ebbe a nagy családba. Nekem az előadás a legfontosabb, az őszintén megélt érzelmek, és a minőség. Természetesen fontos, hogy az új generációk fejlődjenek, de a legfontosabbnak azt érzem, hogy én ne álljak le. Mindig találjak járatlan utakat, kihívást, és inspirációt. A pillanatot improvizálni: na az menő dolog. Semmihez nem fogható katartikus élmény, még akkor is, ha úgy érzed, beledöglesz. A végén mégiscsak felemel. Nyílván kell hozzá bátorság, eltökéltség és hit önmagadban, de a szabadság országába sokszor súlyos belépőt kell fizetni.
Ma a zenészek egy viszonylag szűk tábora műveli csak a jazzt. Mit érzékelsz, a közönség mennyire nyitott erre a műfajra, mennyire kedveli?
Bárki kedvelhet bármit, ha megmutatják neki, ha hallgathatja, ha megélheti. A jazz sok mindent felölel. A kultúránk őrzi azokat a feltételeket, amivel emberként többé válhatunk. A jazz kultúra az impulzív reagálás művészete. Én imádok egész éjszaka beszélgetni egy bor mellett a barátaimmal, ezt meg is tettem legutóbb a Decanterben, meg az Olivában Veszprémben! Nekem ez a jazz! De jazz számomra egy Candy Dulfer koncert is. Számomra Veszprém, és minden más város is leginkább az ott élő barátaimat jelenti, és a dolgokat, amiket átéltem. Pont a "Rozé, Rizling" a bizonyíték rá, hogy a közönség szereti ezt a feelinget. Trendi szabadnak és nyitottnak lenni. Számomra a jazz kifejezés ezt a nyitottságot jelképezi.
Egy kicsit missziód is megszerettetni velük a jazzt?
Nem érzem ezt missziónak. Mindenki azt egyen, amit szeret. Inkább olyan vagyok, mint egy séf; én csak megmutatom a fogásokat. Valamelyik étel biztosan tetszeni fog.
A Uniteddal ti fogjátok zárni a tíz napos koncertek sorozatát a Rozé, Rizling és Jazz Napokon. Mivel készültök, mire számíthat a veszprémi közönség?
Összeszokott kis csapat vagyunk, ma már szinte csak saját dalokat játszunk az öt albumunkról. Több mint 15 éve alakítjuk az élő hangzásunkat, na meg egymás életét. Nagyon szeretünk együtt zenélni a mai napig. Mások vagyunk, de elfogadjuk egymás defektjeit, és ez felemel minket. Nem félünk érzelmeket vinni a színpadra, és elkapni a pillanatot a grabancánál fogva. Az alap funk lüktetés mindig magában hordozza a buli lehetőségét. Persze ez nem house zene, meg sokszor improvizálunk is, de mindig tartom a közönséggel a kapcsolatot. Nem hagyom őket nyugodni, és arra vágyom, hogy ők se hagyjanak engem.
