Weboldalán a NASA azt írja, hogy az északi sarkon olyan viharrendszereket és időjárási jelenségeket regisztráltak, amelyekhez hasonlót korábban a Naprendszer egyetlen másik gázóriásánál sem észleltek.
A Juno vasárnap közelítette meg először a bolygót, ekkor mindössze 4200 kilométerrel a felső felhőréteg fölött haladt el, és hat órájába telt az északi sarktól a déli sark fölé repülni. A visszakapott hat megabájtnyi adatot elemezve Scott Bolton, a Southwest Research Institute vezető megfigyelője elmagyarázta, hogy mit érdemes figyelni a képeken: a sarkvidék a Jupiteren kékesebb színű, mint a bolygó többi régiója. Időjárás szempontjából feltűnhet, hogy hiányoznak a bolygót jellemző, a forgási irány mentén sávosan elhelyezkedő felhők. Ráadásul a sarkvidéki felhők árnyékot vetnek, ami arra utal, hogy magasabban helyezkednek el a környezetükben található felhőrétegeknél.
Az infravörös felvételeket az Olasz Űrügynökség eszközével készítették, az innen nyert adatokat a római Istituto di Astrofisica e Planetologia Spaziali munkatársa, Alberto Adriani ismertette.
Adriani elmondása szerint az északi és a déli sarkról készült infravörös felvételeken melegebb területeket és forró pontokat találtak, amikhez hasonlót korábban nem láttak. Az olasz szakember szerint számítottak rá, hogy ezek a felvételek felfedik majd a Jupiter déli sarki fényeit, de mégis mindenkit lenyűgözött, amikor először láthatták a képeket - erre ugyanis korábban egyetlen földi vagy űrbéli eszköznek sem volt rálátása. A nagyfelbontású képek tanulmányozásával a továbbiakban rengeteg új dolgot tanulhatunk a Jupiter sarki fényeinek működéséről.
A kutatók nemcsak képeket, hanem hangokat is rögzítettek. A Jupiter kísérteties rádióhangjait ugyan már az ötvenes években, földi eszközökkel is sikerült befogni és rögzíteni, az űrkutatás története során azonban még soha nem volt lehetőségünk ilyen közeli forrásból vizsgálni a jelenséget. Bill Kurth, az Iowai Egyetem munkatársa erről a jelenségről beszélve elmondta: az észlelt hullámok azoknak az energia-részecskéknek a jellegzetes emissziói, amik a Jupiter északi pólusának sarki fényeit okozzák. Ezek a Naprendszer legnagyobb ismert ilyen jellegű energia-kibocsátásai. A kutatók célja, hogy meghatározzák, honnan származnak az ezeket generáló elektronok.
A Juno 13 órányi hangfelvételt rögzített, ebből néhány másodpercet ön is meghallgathat az alábbi videóban:
