Alapvető kötelességünk a hálaadás, mégis kevésszer teszünk így. Holott az elmúlt év történéseit tekintve különösen illendő lenne. Az érsek atya péntek este a helyi Fidesz képviselőivel eleget tett ennek a kötelességének, hálát adva a magyar határon szolgálatot teljesítő katonáknak, rendőröknek, amiért képesek voltak megvédeni a határainkat a migránstömegektől az elmúlt hónapokban.
Akkor értjük meg ennek az igazi jelentőségét, ha kitekintünk a világra.
Márfi Gyula prédikációjában elmondta, rendszeresen kap leveleket Európa több pontjáról, melyben az illegális bevándorlás okozta káoszról panaszkodnak. Egy hölgy, aki majdnem maga is áldozata lett a brüsszeli robbantásnak, arról írt, hogy az imámok azóta is a nem muszlimok leigázására uszítanak, egy berlini nő pedig amiatt aggódik, mert korábbi szeretett városát ma állandó szirénaszó, verekedés hangja és rendetlenség uralja, s alig hallani német szót, ám annál több elfátyolozott nőt látni.
Az érsek felidézte korábbi gondolatát, miszerint
a migrációnak nem okai vannak, hanem céljai: pótolni a hiányzó iparos munkaerőt, destabilizálni és iszlamizálni Európát.
A muszlimok azért szülnek annyi gyereket és indulnak velük útra, hogy magukat menekültnek álcázva bejussanak Európába, és eleget téve a saría törvénynek, meghódítsák a még nem iszlám fennhatás alá tartozó területeket. Számukra a dzsihád szent kötelesség: fenntartani az uralmat a muszlimok lakta területeken, és kiterjeszteni azt a világ többi felére is.”
„Ne higgyük azt, hogy az integráció működhet! Ők nem hajlandók elfogadni a mi keresztény kultúránkat, valójában minket akarnak integrálni a saját világukba”
– figyelmeztetett az érsek.
A keresztény és a muszlim, az európai és a közel-keleti kultúrkör közt óriási szakadék tátong. Ők a saría szerint gondolkodnak, amely kimondja, hogy három esetben lehet ölni: ha a megölni szándékozott ember maga is ölt, házasságtörés esetén, és ha egy muszlim áttér a keresztény vallásra. „Ennyit a vallásszabadságról. Nem létezik náluk.”
Ahogy az egyenjogúság sem: a nő felett a férje rendelkezik, és korbácsütéssel büntetheti, ha nem tesz eleget az akaratának. A magányos nőket szabadon megerőszakolhatják, hazudhatnak a nem muszlimoknak, mert ők csak káfirok, istentelenek, akit pénzbírságra köteleznek, ha gyakorolni akarja vallását, máskülönben rákényszerítik, hogy muszlim hitre térjen, vagy megölik.
Az érsek szerint mindezért azonban nem a muszlimokat kell elítélni, hanem azt a totalitárius rendszert, ami maga az iszlám, és amibe beleszületnek és nevelkednek. Emiatt van bennük az a felsőbbrendűségi tudat, ami a nácikban és a kommunistákban is megvolt. Előbbiek faji alapon különböztettek meg, utóbbiak osztály alapján, az iszlám pedig vallás alapján tekinti magát felsőbbrendűnek.
Ugyanakkor teljesen jogos a védekezés: „nem engedhetjük be közénk a farkasokat, még ha azok báránybőrbe is bújtak.”
Ennél is fontosabb viszont megérteni, hogy a migráns inváziónak nem a muszlimok az okai, hanem mi magunk – jelentette ki az érsek. „Elvesztettük a hitünket, levetkőztük az erkölcseinket, szellemileg kiüresedett Európa, és ezzel egy vákuum, egy légüres tér keletkezett. A természet pedig irtózik a légüres terektől. Be kell tölteni azt, de nem a muszlimok által. Vissza kell térnünk a tízparancsolathoz, nem csak ímmel-ámmal gyakorolni a vallásunkat, hanem teljesen komolyan venni azt.”