Jövőnk érdekében minél hamarabb el kellene kezdeni a generációk közötti hídépítést. Társadalmunk folyamatosan öregszik, és ahhoz, hogy ennek kellőképpen viselni tudjuk a következményeit, nem árt, ha már most elkezdjük támogatni az időseket, amiben a fiatalok tudása kulcsszerepet játszik – intett mindenkit a konferencia elején Varga Endre, a CSEÖH program vezetője, ki is jelölve az irányt, amiért ez a konferencia komoly jelentőséggel bír.
A legfrissebb adatok szerint óriási demográfiai változás előtt áll a világ: 2020-ra a 65 év feletti emberek száma meghaladja majd az 5 évesnél fiatalabb gyerekekét – most először az emberiség történetében. 2050-re pedig meg is duplázódik az idősek aránya: a kisgyerekek aránya várhatóan 7,2% lesz, míg a 65 felettieké 15,6%. Az elöregedés mértéke persze kontinensenként és kultúránként eltérő lesz, ami viszont a mi szempontunkból lényeges, hogy Európa minden bizonnyal a legöregebb kontinens marad.
És ez hatalmas átrendeződéseket fog produkálni az országok jóléti, nyugdíj- és egészségügyi rendszereiben, komoly kihívás elé állítva a társadalmakat. Szóval ha nem akarjuk megélni a gazdaság mélyrepülését, jobb, ha valamit elkezdünk tenni. Hidat építeni – fiatal és idős között.
„A híd, pedig mint építmény, nyilván nemcsak arra szolgál, hogy összekösse a két partot, hanem oda-vissza lehet közlekedni rajta. Ugyanez igaz képletesen a generációk közötti kapocsra. El kell kezdenünk egymás felé közeledni, egymást segíteni, támogatni, mindkét oldanak adnia kell egymásnak” – jelentette ki Némedi Lajos alpolgármester köszöntő beszédében.
Ehhez alapvetően kell átgondolni nagyon sok mindent, hiszen azt tapasztaljuk, hogy ma már nem működik a generációk együttélése, az egyes nemzedékek pedig teljesen eltérő attitűdökkel bírnak. Manapság minden generációtól elvárják, hogy önálló legyen, és a korábbi családi hierarchia is eltűnt. Valójában a generációk egy családon belüli együttélése életképtelen, az együttműködés viszont sokkal pozitív hatásokkal bír – ahogy arra Bálint Bánk pszichológus, családterapeuta is rávilágított előadásában.
A nagyszülő például tökéletes mentsvár lehet a gyereknek, aki a hiedelmekkel ellentétben nem rontja el a gyereket, hanem megadja neki a szabadságot, ami mindenkinek kijár. Ugyanakkor munkára is neveli, mert a szülőkkel ellentétben van idejük foglalkozni a gyerekekkel. De egy nagyszülő önértékelése nem romlik el attól, ha valamit éppen ő tanul meg a gyerektől. Ráadásul egy idős ember életét sokkal tartalmasabbá teszi, ha aktívan részt vehet az unokája életében, amire egy ilyen kapcsolat sokkal alkalmasabb. Így sokkal fontosabb lenne, hogy ne csak együtt élni tanuljunk meg, hanem együttműködni.
A konferencián előadott még Győri Piroska, a VKTT Egyesített Szociális Intézmény vezetője a híd építéséről, Bazsó Gabrielle és Hoffner Tibor koordinátorok a Pannon Ifjúsági Értékőr Hálózattól, Gyimesi Károlyné, a Szenior Tanácsadók Társaságának elnöke és Barta Éva újságíró, szenior tanácsadó, valamint Fekete Gyöngyi, a Veszprémi Főegyházmegye Családpasztorációs Iroda vezetője.


