Úgy tűnik, menthetetlenül bebizonyosodott, hogy nincs új a nap alatt és a legjobb biznisz a fanfiction-gyártás: sorra érkeznek az egykori ikonikus regények, filmek és sorozatok folytatásai, azzal a különbséggel, hogy ezeket a „fanfictionöket” ezúttal (többnyire) maguk a szerzők gyártják – az eredmény viszont időnként valóban nem több, mintha egy elvakult rajongó szőtte volna tovább az imádott történet.
A soha véget nem érő történetmesélés trendje persze egyáltalán nem most keletkezett, csak épp az utóbbi években öltött látványos méretet a nagy franchise-ok leporolásával. J. K. Rowling gyakorlatilag az utolsó Harry Potter kötet óta folyamatosan gazdagította a kánont a Potterverzum hivatalos oldalán, a Pottermore-on, de a mozgókép világából is bőségesen lehetne példát felhozni, amikor egy-egy rendező majd egy évtized múltán folytatja egy korábbi sikeres művét.
A műfajban az egyik legismertebb Richard Linklater Mielőtt-trilógiája. Linklater 1995-ben kezdte meg a sort a Mielőtt felkel a Nappal, a Budapestről Bécsbe tartó vonaton megismerkedő és egy éjszakát együtt töltő szerelmespár története pedig óriási sikert aratott. 9 év múlva aztán érkezett a Mielőtt lemegy a Nap, ami nemes egyszerűséggel és még mindig sikerrel megmutatta a kapcsolat folytatását, majd újabb 9 év múlva, 2013-ban a Mielőtt éjfélt üt az óra, és az utolsó képkockák még mindig nem zárják ki, hogy 2022-ben nem nő-e tetralógiává a sztori.
És ha őszinték akarunk lenni, egy jó történet ismérve valóban az, amikor a vége felirat után azt kérdezzük magunktól: na de mi történt azután? Merthogy még annyi potenciál van a sztoriban. És ha ezt a potenciált sikerül is jól kiaknázni, akkor tulajdonképpen nincs gond a folytatás-áradattal – noha mindig üdítő teljesen friss világokat is megismerni a jól belakottak mellett.
A probléma ott kezdődik, amikor ez nem sikerül, mert a szerző szemére leereszkedett a rózsaszín köd az alkotása miatt, vagy rajongói nyomásra készíti el a folytatást, és katarzis helyett csak egy gyomrost kapnak a rajongók. Márpedig az utóbbi években erre is akadt példa.
Óriási üdvrivalgás tört ki, amikor nagyjából tavaly ilyenkor kiderült, hogy színdarab formájában folytatódnak kedvenc varázslótanoncunk kalandjai – illetve fiáé – majd még nagyobb, amikor bejelentették, hogy a szövegkönyvet könyv formájában kiadják világszerte, így nálunk is. És bár a kritikusok általában pozitívan értékelték a színdarabot, a könyvet már sokkal vegyesebb érzésekkel fogadták a rajongók. A csalódás oka pedig nem az volt, hogy sokan egész egyszerűen nem igen olvasnak drámát és emiatt mást vártak.
Millió oka van annak, hogy egy egész generáció várja még ma is a roxforti levelét, és ezek közül csak egy a lenyűgöző varázsvilág. A jól árnyalt karaktereken kívül ott van az a tény is, hogy Rowling anélkül tanított meg a gyerekeknek egy csomó mindent például a bátorságról, a szeretet és a barátság erejéről, az értelmetlen skatulyákról és arról, hogy a származásainknak és a tetteinknek nem kell determinálni bennünket, hogy mindezt szájbarágósan tette volna. Az izgalmas fordulatokról nem is beszélve. A 8. kötet, a Harry Potter és az elátkozott gyermek viszont több olvasó és a saját meglátásom szerint is mellőzi ezeket: a régi szeretett karakterek egyes tulajdonságait mintha kiradírozták volna, amitől néha fájón papírmasé figurákká silányultak le, a megszólalások időnként abszolút giccsesek, az alapkonfliktus pedig már eleve blőd, a következményei pedig inkább súlytalanok, mintsem komolyan vehetők. A nosztalgia miatt nem élvezhetetlen, de nem üti meg a szintet.
Hasonlóképpen lehetne jellemezni a Star Wars univerzum tavaly debütált darabját, Az ébredő erőt is: az órisái hype ellenére a film sokaknak nagy csalódás lett, és ennek a legfőbb oka az volt, hogy a hetedik film lényegében a negyedik másolata volt, csak kevésbé izgalmas fordulatokkal és karakterekkel.
Illúzióink azért ne legyenek, a negatív kritikák ellenére is ezek a folytatások még mindig megérik a pénzüket. Ha csak a könyv formátumot nézzük, a Harry Potter és az elátkozott gyermek az Amazon előrendelési listája szerint – akár a sorozat előző darabját letaszítva a trónról – az évezred legtöbb előrendelését beszedő kiadványa lehet. Ami pedig a Star Warst illeti, a film 412.584.443 forint bevétellel minden idők legjobb nyitóhétvégéjét produkálta, világszerte több mint 2 milliárd forintos jegybevételt hozott, idehaza pedig a legnézettebb mozis siker volt.
Szóval úgy tűnik, azt a bizonyos szólás-mondásbeli vasat tényleg addig kell és lehet ütni, amíg meleg, bár nem árt előtte tájékozódni, valóban olyan meleg-e még az a vas, vagy már csak langyos: a 20 év után visszatérő A függetlenség napja például nemcsak a kritikusok szemében, de anyagilag is nagy bukás volt.
Mindenesetre a kultszériák rajongóinak jó hír, hogy pár héten belül zsinórban több kedvencük is visszatér: november végén jön a Potter-univerzum új trilógiájának első darabja, a Legendás állatok és megfigyelésük, érkezik a Szívek szállodája, decemberben a Zsivány egyes, 26 év kihagyás után 2017 tavaszán mutatják be a Twin Peaks 3. évadát, a napokban pedig a januárban érkező Trainspotting 2 első előzetese is kijött.