Mert minden éremnek két oldala van. Nem kétséges, szörnyű, hogy nap, mint nap ártatlan emberek halnak meg a politikai nézet, vagy a vallás nevében folytatott véres háborúkban, de még ennek ellenére is a legbékésebb periódusát éli az emberiség. Gondoljunk vissza a történelmi ismereteinkre. Az indiánokat lemészároló amerikai telepesekre, a keresztes hadjáratokra, a rabszolgatartásra, a száz éves háborúra, a világháborúkra… hosszú a lista. Az ember ösztönszerűen vágyik a hatalomra és adjunk hálát azért, hogy 2016-ban már nem fordulhat elő, hogy Németország és Oroszország eldönti, hogy lemossa Lengyelországot a térképről.
A technológiai hihetetlen léptékű fejlődése nem csupán a Pokemon Go-zást, a Snapchatazést, vagy egyéb (a nagy általánosság szerint) értelmetlen alkalmazások használatát tette lehetővé, hanem azt is, hogy egy elektromos autó önmagát tudja vezetni, tisztítható legyen a tengervíz, vagy épp hallhassuk, milyen hangot ad két fekete lyuk egymásnak csapódása. Nem is beszélve arról, micsoda távlatokat nyitott az orvostudományban! Bionikus robot-végtagok, szervátültetés, műszív... Soroljam még?
Régen nem volt olyan veszélyes a világ és nem voltak olyan görcsösek az emberek. Szüleink pár évtizeddel ezelőtt stoppal bejárták Európát, mi pedig reggeltől estig a játszótéren lógtunk, tele voltunk lila foltokkal és sebekkel a sok kúszás-mászástól, szüleink valahogy mégsem aggódták halálra magukat.
Nem volt biztonsági zár a gyógyszereken, sőt még a vízkőoldóra sem kellett ráírni, hogy emberi fogyasztásra nem alkalmas, mert nem voltunk életképtelenek. A mai szülők a gyerek minden lépéséről tudni akarnak, a széltől is óvják, és attól sem riadnak vissza, hogy ellenőrizzék a csemetéjük böngészési előzményeit vagy Facebook üzeneteit. Mindezt nem azért teszik, mert mániákusok, hanem mert a technika lehetővé teszi számukra.
A mai fiataloknak könyörögni kell, hogy tegyék le a telefont/tabletet/controllert és menjenek már le az istenverte parkba focizni? Hányszor látjuk a környezetünkben, hogy a síró gyerek kezébe nyomják a tabletet, ahelyett, hogy felvennék? A jelen csemetéi beleszületnek a virtuális bumm-ba, számukra ez a természetes, de ettől még nem törvényszerű, hogy szobanövényekké válnak. Különben meg a régi idők gyermekei azért töltötték minden idejüket a szabadban, mert nem volt alternatívájuk.
Én még úgy nőttem fel, hogy a vakáció első napjától augusztus harmincegyig csak aludni és enni jártam haza, mert várt a bányató, a fára épített bunker, a focipálya meg a Duna-part. De szeretek játszani a konzolon is, és soha nem éreztem késztetést arra, hogy besétáljak egy plázába és lövöldözni kezdjek, pedig kipörgettem az összes Halo-t. Sőt, a tudomány igazolta azt is, hogy egyes játékok fejlesztik a memóriát, a motorikus funkciókat, sőt a helyzetelemzési és felismerési képességet is.
Amikor az idősebb generáció nosztalgikusan emlegeti a ’régi szép időket’ az sok esetben azért fordulhat elő, mert az idő ugyebár mindent megszépít. Közhely, de így van. Emlékszel, mennyire utáltad a tanulást? Dehogy emlékszel, amint rájöttél, hogy dolgozni szarabb rosszabb, elkezdtek hiányozni az osztálytársaid, meg a szünetben való ökörködések és megfakult minden, amit tizenévesen tragédiaként éltél meg.
Ha valami biztos, hát az, hogy a világ változik. Folytonosan és megállíthatatlanul. Szerintem mi, emberek egyszerűen túlságosan jelentéktelenek vagyunk ahhoz, hogy megítéljük, ez az alakulás hasznos-e avagy kártékony. Az ember bele nyúlt a természet rendjébe, pusztítja a környezetet, kivágja az esőerdőket és gyilkolja az élővilágot. Nagy a baj, saját nagyravágyásunk és gátlástalanságunk eredményét már a mindennapi életünkben is felfedezhetjük. A helyzet azonban az, hogy magunkkal tolunk ki, nem az anyafölddel. A bolygónkat nem elpusztítjuk, csupán lakhatatlanná tesszünk az emberi faj számára. Saját magunk számára. A Föld reagál az ember beavatkozására, alkalmazkodik hozzá. Előre borítékolom: neki jobban fog menni, mint nekünk.
