A média hitelessége soha nem látott mélységekben van: a szubjektív bizalmat mérő listákon csak a politikusok teljesítenek rosszabbul, mint a sajtó, ráadásul az elmúlt években álhír-médiumok tucatjai lepték el a világot, és zúdultak rá ellenőrizetlenül a közösségi oldalakra. Az álhírgyártás ma már túlmutat a Hírcsárda ártatlanságán, és a nemzetközi vetélkedés egyik fő eszközévé vált, amit a Brexit-népszavazás és az amerikai elnökválasztás előtt is meglehetős sikerrel vetettek be. Nem csoda, hogy az Egyesült Királyságban tavaly a post-truth lett az év szava, ami igazság utánit jelent. Egy olyan korszakot jelöl, amikor valójában már senkit nem érdekelnek a tények.
Donald Trump nekiment a CNN-nek és a BBC-nek
A hírfogyasztók nem aszerint választják ki, hogy melyik médiumot kövessék, hogy melyik ad objektív, tényszerű, valós tájékoztatást, hanem hogy melyikük világképe szimpatikusabb. Ebben az értékrend-váltásban igencsak benne van a Facebook keze is: a közösségi oldal buborékot von a felhasználók köré. Mivel az a célja, hogy minél több időt töltsünk az üzenőfalon (értsd: minél több reklámot lássunk), így a közösségi oldal a felhasználó ízléséhez igazodik, és csak számára kellemes, elfogadható tartalmakat tálal, a többit pedig elrejti a szeme elől. Egyre dühítőbbé válik szembesülni azzal, ha a világ nem úgy működik, ahogy a közösségi oldalak rózsaszín szemüvegén át látjuk, és ezt úgy dolgozzuk fel, hogy egyszerűen nem hisszük el a nekünk nem tetsző híreket. Donald Trump folyamatosan nekimegy a legnagyobb múltú médiumoknak, mert azok felhívják a figyelmet pár kínos ügyre.
Szemben az egyre inkább megbízhatatlannak tartott médiumokkal, a nevesebb filmrendezőket, színészeket hitelesnek tartjuk, népszerűségük töretlen. Hollywood az elmúlt időszakban sokat változott – jó irányba. Persze gagyi filmek mindig lesznek, amíg világ a világ (és amíg Adam Sandlert beengedik a portások), de az írók és rendezők egyre gyakrabban igyekeznek értelmet adni a műveiknek, tükröt tartani a társadalom elé, reflektálni az aktuális problémákra. Ez ma már nem a művészfilmek sajátossága, már a szuperhősös mozikban is tetten érhetők a magvas gondolatok.
Pedofilbotrányt göngyölített fel 2015 egyik sikerfilmje, a Spotlight
Ráadásul egyre nagyobb közönséget vonzanak az olyan alkotások, amikben nem burkoltan jelennek meg ezek a témák – mint a társadalmi egyenlőtlenségek, a családon belüli erőszak, a korrupció vagy a pedofil-botrányok –, hanem reflektorfénybe állítva. Arról nem is beszélve, hogy a filmszakma nagyjai a vásznon kívül is missziót vállalnak, elmondják a véleményüket, vagy akár keményen dolgoznak is egy-egy társadalmi probléma enyhítésén, például ENSZ-nagykövetként.
Hollywood egyre inkább átveszi a média watchdog – a hatalom működését ellenőrző, a társadalom integritását őrző – szerepét.
