"A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt!" – idézte fel Márai Sándor gondolatait ünnepi beszédében Hegedűs Barbara, a Fidelitas országos alelnöke.
70 évvel ezelőtt, szinte napra pontosan ekkor, 1947. február 25-én tartóztatták le a szovjet megszállók Kovács Béla kisgazda képviselőt, és ezzel megkezdődtek a borzalmak. A képviselő önkényes meghurcoltatása jelképévé vált a demokratikus jogok lábbal tiprásának, amely a pártállami rezsim majd fél évszázados uralmát jellemezte. A paradicsomot ígérték a kommunisták, de a rendszer hazugságai hamar felszínre kerültek. 1947-ben még kevesen értették, mi vette kezdetét, pár év múlva azonban már nem volt ember, aki ne rettent volna meg a lesötétített autóban érkező bőrkabátosoktól és a csengőfrásztól. A félelem lett a meghatározó érzés a következő évtizedekben.
Az igazsággal szemben azonban végső soron még a kommunisták is tehetetlenek voltak. A jó, igaz ügyért sokan küzdöttek és képesek voltak áldozatot hozni. Így a mai napon már emelt fővel emlékezhetünk, mert egy letűnt rendszer bűneit emlegetjük, amelyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti olthatatlan vágya örökre eltemetett – hangsúlyozta az önkormányzati képviselő.
Hegedűs Barbara ugyanakkor óvatosságra intett. Bár a kommunizmus szörnyűsége véget ért, az árnyéka a mai napig kísért. Még rengeteg a tisztázatlan eset, a mai generációknak pedig kötelessége emlékezni és emlékeztetni, hiszen nemcsak tárgyakat öröklünk elődeinktől, de magyarként egy kicsit mindannyian osztozunk a megkínzottak szenvedéseiben és kitartásukban egyaránt.
Még sok történetet kell újra és újra elmesélni, hogy enyhíteni tudjuk a fájdalmakat, a fiataloknak pedig emlékeztetniük kell magukat arra, hogy a szabad választás lehetősége mekkora érték, hogy hatalmas a felelősségünk azt illetően, hogyan használjuk ezt az értéket: építünk, közönyösek vagyunk a környezetünk iránt, vagy rombolunk – fejtette ki a képviselő.
Feladatunk megtartani a régi történeteket, mert aki elveszti a múltját, annak jövője sem lesz!
Az ünnepi beszéd után a jelenlévők elhelyezték az emlékezés mécseseit.
