Többször visszatérő érv, hogy a hús előállítása olyan jelentős környezeti terheléssel jár, hogy ha mindenki átállna a vegetáriánus életmódra, azzal sokat javíthatnánk a klímakatasztrófa felé sodródó bolygónk kilátásain. Az érvelés szerint a húsfogyasztás jelentős ökológiai lábnyomot hagy maga után, az előállítása, hűtése, szállítása nemcsak a károsanyag-kibocsátás szempontjából hátrányos, hanem azért is, mert az egyre értékesebbé váló vízkészletet is megcsapolja. Ahhoz, hogy 1 kg marhahús az asztalunkra kerüljön, átlagosan 13 ezer liter vizet kell felhasználni – mindent beleszámolva, kezdve az állatok táplálására szánt takarmánynövények öntözésétől, az állatok itatásán, illetve a hús feldolgozásán át a hűtőautók mosásáig.
A BBC gondolt egyet, és utánajárt annak, vajon mi történne, ha komolyan vennénk az intést, egy emberként összefognánk a bolygónk megmentéséért, és többé senki nem fogyasztana húst. Egyáltalán.
Andrew Jarvis, a Colombia Nemzetközi Trópusi Mezőgazdasági Központ szakembere szerint a probléma az, hogy valójában két külön világban élünk. „A fejlett országokban a vegetarianizmus csupa pozitív egészségügyi és környezeti hatással járna. De a fejlődő országokban negatív hatásai lennének a szegénység vonatkozásában” – mondja. A központ szakemberei felvázolták, mi történne, ha bekövetkezne a fent említett radikális fordulat.
Először is megvizsgálták a klímaváltozás kérdését. Az élelmiszer-előállítás az üvegházhatású gázok emberi eredetű kibocsátásának negyedéért-harmadáért felelős. Az Egyesült Államokban egy átlagos négytagú család több károsanyagot bocsát ki az elfogyasztott hús miatt, mint két autó üzemeltetésével, mégis a globális felmelegedéssel kapcsolatos vitákban rendre az autók, nem pedig a hústermékek kerülnek elő.
Marco Springmann, az Oxford Martin School kutatásának egyik tagja számítógépes modellekkel vizsgálta, milyen hatásai lennének, ha 2050-ig teljesen leállnánk a húsfogyasztással. Az eredmények szerint az élelmiszerhez köthető kibocsátásunk 60 százalékkal csökkenne, ha pedig annyira túltolnánk a biciklit, hogy mindenki egyenesen vegán lenne, ezt az arányszámot 70%-ra is feltornászhatnánk. Springmann hozzátette: ezek a számok azt jelentik, hogy valódi hatást a klímaváltozásra csak akkor tudnánk elérni, ha tényleg mindenki átállna a növényevésre. „Ez nem túl valószínű, de rámutat arra, hogy milyen nagy jelentősége lesz a jövőben az élelmiszer-előállításból eredő kibocsátásnak.”
MTI
Az élelmiszer, és különösen a hús előállítása emellett rengeteg helyet is foglal: a bolygó ötmilliárd hektárnyi mezőgazdaságra hasznosított területének 68 %-át hús előállítására használjuk (közvetetten, például takarmánynövények termesztését is ideszámolva). Ha mindannyian vegetáriánusok lennénk, akkor ennek a területnek a 80%-át visszaalakíthatnánk őshonos erdőkké, ami megkötné a szenet, és így további pozitív hatással lenne a klímára. Az erdők újramegjelenése pedig a biodiverzitást is segítené, visszatérhetnének és elszaporodhatnának az élőhelyüktől megfosztott állatfajok. Azt ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy mielőtt bármit kezdhetnénk az eddig a haszonállatok által használt területekkel, meg kellene oldanunk azok regenerációját. Ahogy Jarvis fogalmazott, „nem várhatjuk, hogy amint eltávolítottuk a területről a teheneket, az hirtelen elsőosztályú erdővé válik csak úgy magától”.
A gazdaság szempontjából is problémákba ütköznénk, hiszen új munkalehetőségeket kellene találni mindazoknak, akik addig a húsiparban dolgoztak – a gazdáktól a mészárosokon át a hentesekig. Ha ezt nem sikerülne megoldani, akkor megnövekedne a munkanélküliség – különösen a mezőgazdaságból élő vidéki területeken –, ami pedig társadalmi elégedetlenséghez vezetne. „3,5 milliárd háztáji állattartó van a Földön, évente csirkék tízmilliárdjait dolgozzák fel, hogy megegyük őket” – mondja Ben Phalan, a Cambridge Egyetem kutatója. – „Ez komoly gazdasági zavart okozna.”
És nem csak ez. A világ szárazföldjeinek mintegy harmada olyan terméketlen talaj, ami nem alkalmas másra, csak állattartásra. A múltban, amikor az emberek megpróbálták növénytermesztésre hasznosítani a Száhil övet (a Szaharától délre húzódó terület, az arab nyelvben a száhil annyit tesz: a sivatag széle), azt tapasztalták, hogy ettől csak felgyorsult az elsivatagosodás és csökkent a terület élelmiszer-termelő képessége. „Hústermékek nélkül a Föld bizonyos területein lehetetlenné válna az életben maradás” – mondja Phalan. Különösen igaz ez az olyan, a mai napig nomád életmódot folytató népekre, mint a mongolok vagy a berberek, akik ha rákényszerülnének arra, hogy letelepedjenek és növényeket termesszenek, akkor teljes kultúrájuktól fosztanánk meg őket.
Ez a tényező – a hús és a kulturális identitás összefonódása – sokkal általánosabb, mint azt gondolnánk. A világ számos táján adnak hústerméket nászajándékba, és ünnepek fontos kellékei is a húsok (ez az ókor ünnepségeinek állatáldozataira vezethető vissza), gondoljunk csak a karácsonyi pulykára vagy a húsvéti sonkára. „Ha teljesen felhagynánk a húsfogyasztással, annak nagyon komoly kulturális hatásai lennének, ez is az egyik oka, hogy miért vallottak kudarcot a történelem során az erre tett kísérletek” – tette hozzá Phalan.
Ráadásul az egészségügyi következmények sem feltétlenül lennének annyira rózsásak, mint amennyire gondolnánk. Springmann számítógépes modellje szerint ha 2050-re a világon mindenki vegetáriánus lenne, akkor a halálozási arány 6-10 %-kal csökkenne, ahogy visszaszorulnának a koszorúér-betegségek, a diabétesz, a stroke és a rák. Ezen megbetegedések számát pusztán a vörös hús fogyasztásának leállításával felére csökkenthetnénk, és pozitív hatásai lennének annak is, hogy csökkenne a kalória-bevitelünk és több zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanánk. Ha a világ a vegán étrendre állna át, az még jobb statisztikákhoz vezetne: míg a világszintű vegetarianizmus évente hétmillió halálesetet előzhetne meg, a vegán étrenddel ez a szám akár nyolcmillióra is felkúszhatna. Kevesebben szenvednének az étkezésből eredeztethető krónikus megbetegedésektől, ami az egészségügyi kiadásainkat is 2-3 százalékkal csökkentené. Rá kell mutatnunk azonban, hogy ezeket a számokat csak akkor lehetne elérni, ha a húst megfelelő étrenddel váltanánk ki. Az állati eredetű élelmiszerek egy kalóriája nagyobb tápértékkel bír, mint egy növényi eredetű kalória, így ha nem megfelelően állítjuk össze az étrendünket, az bizony az egészségünk rovására mehet. A modellek szerint kétmilliárddal nőne az alultáplált emberek létszáma, ami a fejlődő országokban egészségügyi krízishez vezetne.
Szerencsére mindez persze csak egy végletes gondolatkísérlet: a valóságban soha nem fog a teljes emberiség lemondani a húsról – ugyanakkor tehetünk azért, hogy a fentebb vázolt előnyök egy részét mégis élvezhessük. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy tanulmánya szerint a húsfogyasztás gyakorisága és az adagok mérete a kulcs. Ha betartanák a WHO táplálkozási javaslatát, az Egyesült Királyság üvegházhatású gázkibocsátása 17 százalékkal csökkenne, ami egészen 40 %-ig fejleszthető lenne, ha a lakosság a hús mellett az egyéb állati eredetű termékekkel és a rágcsálnivalókkal, snackekkel is óvatosabban bánna.
„Ezek a táplálkozásbeli változások alig észrevehetők, mint például hogy egy picivel kisebb méretű húst választunk” – vázolja Jarvis, megerősítve, hogy a WHO számainak eléréséhez nem kell teljes életmódváltást végrehajtanunk. Springmann szerint az embereket rá lehet vezetni, hogy az egészségesebb és környezetbarátabb élelmiszereket válasszák, például úgy, ha magasabb árcímkét tesznek a húsra, míg a gyümölcsök árát csökkentik. De már az is óriási előrelépés lenne, ha csak a pazarlást csökkentenénk: olyan mennyiségű élelmiszert dobunk ki, hogy jelenleg az előállított kalóriáknak csak a fele hasznosul.
A lehetőség tehát adott, hogy okosabban éljünk, csak a szándék hiányzik egyelőre.
