A költészet története során számos témát megénekeltek már, szerelmet, hőstetteket, tragédiákat és örömöket. Nehéz újat mondani, olyasmit kitalálni, amire az ember felkapja a fejét.
Én akkor hallottam először Lombos Marciról, amikor úgy két éve a 90.9 Jazzy játszani kezdte Áfatartozás című dalát. A váratlan téma felkelti a figyelmet, Lombos úr Emil.Rulez!-re hajazó humorral dolgozza fel a sokunk életét megkeserítő hadakozást a NAV-val.
Műfaji meghatározásban sosem voltam jó: hogy a dalaiba csempészett szövegelés rap vagy slam poetry, azt majd a zeneileg nálam műveltebbek eldöntik, mindenesetre a beszédet időnként kicsit soknak éreztem, helyenként vontatottá tette az egyébként dallamos jazz számokat. Ahogy az átvezető konfokat is érdemesebb lett volna rövidebbre fogni: dicséretes, ha egy előadó kommunikál a közönségével, de végső soron mégiscsak a zenéért jöttünk.
A zene pedig alapvetően jó, a hangzásvilág kellemes, és mint már említettem, a jazzre jellemző játékosság a szöveget is áthatja, Kasza Tibi lájvban van című dala például önmagában mindent elmond a tízes évekről.
A humorral nincs gond, sőt, kifejezetten örömteli, hogy Hajós Andrásék után újra van ilyen szín is a jazz zenei palettán. Már csak valamiféle egységes narratív dobozba kellene csomagolni az ötletbonbonokat, hogy a kissé eklektikus műsor után egyetlen, jól beazonosítható ízt hagyjon maga mögött, amikor felállunk a borfesztivál sörpadjaitól.