2022. június 30.
//
Pál névnap

Kidobott ételekbe fogunk belefulladni

2017. augusztus 28. 4:30
Edd meg a maradékot is, mert Afrikában éheznek! - hallhattuk megannyiszor gyerekkorunkban. Ennél azért jobb érvek is szólnak a pazarlás ellen.

Szüleink intését már akkor sem értettük: vajon ha megeszem a kiflicsücsköt, attól mennyivel lesz jobb az Afrikában éhezőknek? Megsúgom: jobb lesz nekik, de mielőtt erre rátérnénk, beszéljünk a pazarlásról!

A minap betértem a gyorsétterembe, ahol szembesültem egy dilemmával. Mivel a sültkrumplit kevésbé szeretem, megpróbáltam a szendvics mellé a menüben foglaltnál kisebb adag burgonyát vásárolni. A probléma az, hogy a kevesebb étel többe kerül, mintha a menühöz adott nagyobb krumplit és üdítőt kérném.

infografika: szelektalok.hu

Első hallásra nincs is ezzel semmi baj: kevesebb pénzért több étel, áll az alku! Csakhogy a fogyasztást ösztönző akciók leginkább a pazarlást segítik: olcsóbb megvenni a nagyobb adagot és kidobni a fölösleget, mint a megfelelő méretet választani.

Az EU tagországaiban évente 88 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezik, ez azt jelenti, hogy fejenként nagyjából 173 kilogramm kaját dobunk a kukába évente. Az élelmiszer-pazarlás legnagyobb okozói a háztartások, ahol 47 millió tonna élelmiszer kerül a szemetesbe évente, ez az összes élelmiszer-hulladék 53 százaléka. - index

Ha okosabban étkeznénk, mindenki csak annyi élelmiszert vásárolna, amit biztosan el is fogyaszt, attól persze az éhezőknek még nem jutna több. Az élelmiszeripari cégek nyilván nem osztogatnák szét a felesleget (pláne nem kezdenék megszervezni a túltermelés Afrikába, Ázsiába juttatását), hanem visszafognák az előállítást. Valójában már ezzel is jobban járna a világ.

Az élelmiszer előállítása ugyanis rendkívül erőforrás-igényes. A gyorséttermi példánál maradva, egyetlen hamburger előállításához 3145 liter vízre van szükség. Itatni kell a marhát, amiből a húspogácsa készül, etetni kell, a takarmánynövények pedig szintén igénylik a vizet, ahogy a saláta meg a paradicsom is, ami a szendvicsbe kerül, nem is beszélve a gabonáról, amiből majd – további víz hozzáadásával – a buci lesz. De nem jobb a helyzet akkor sem, ha azt vizsgáljuk, mekkora a hamburger karbonlábnyoma, vagyis mennyi szén-dioxid keletkezik, míg az asztalunkra kerül a menü – beleértve az előállítás és a szállítás során a levegőbe kerülő gázokat is. Az openthefuture.com számítása szerint egy 130 grammos hamburger létrejöttével átlagosan 3,6-6,1 kg szén-dioxid keletkezik.

Ha visszafognánk a pazarlást, azzal visszafognánk a vízfogyasztást és a károsanyag-kibocsátást is. Ehhez egy grammal sem kellene kevesebbet ennünk, egyszerűen csak jobban kellene figyelnünk arra, hogy ne vásároljunk feleslegesen sokat.

És itt csatolhatunk vissza a korábban említett kérdésre: vajon mitől lesz jobb ettől az Afrikában éhezőknek? Egyfelől, ma a világ lakosságának harmada, 2,1 milliárd fő nem jut tiszta ivóvízhez. Legkevesebben Afrika déli részén, a Szaharától délre jutnak hozzá, négy emberből átlagosan egy. Számos szervezet, például az Unicef is dolgozik azon, hogy ezeken a területeken is megteremtse a tiszta ivóvízhez jutás lehetőségét, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a Föld túlnépesedésével a vízigény is egyre növekszik, ami –ez már szomorú közhely – előbb-utóbb háborúkhoz és minden eddiginél súlyosabb népvándorláshoz vezethet. Minden kidobott ételmaradékkal értékes ivóvizet is pazarlunk.

Photo: ASHLEY GILBERTSON/VII/UNICEF via MashablePhoto: ASHLEY GILBERTSON/VII/UNICEF via Mashable

Ráadásul az élelmiszer előállításával és szállításával járó károsanyag-kibocsátás is főleg a már egyébként is hánytatott sorsú régiókat sújtja: a globális klímaváltozás hatásait leginkább éppen a szubszaharai területeken szenvedik majd meg, ahol az amúgy is kevéske termőterület még visszább szorulhat, és egyre nagyobb teret hódíthat magának a sivatag.

Minden lépés, amivel ez ellen teszünk, bármilyen apró is, az emberiség, és így gyerekeink, unokáink, dédunokáink jövőjét is szolgálja. Szóval hallgassunk anyánkra, és ne hagyjunk maradékot, mert Afrikában éheznek!

Schöngrundtner Tamás

További cikkek

A szerkesztőség szellemei
A szerkesztőség szellemei
Ha egy ház túlél bő másfél évszázadot, annyiszor cserél gazdát, annyi ember élete kötődik hozzá, hogy óhatatlanul összegyűjt magának néhány szellemet.
Öt regény, amelyek hamarosan a filmvásznon köszönnek vissza
Öt regény, amelyek hamarosan a filmvásznon köszönnek vissza
A filmgyártás jó ideje rászokott arra, hogy eredeti történetek helyett az irodalomhoz nyúljon témáért. Hogy ez mennyire jó vagy rossz, arról hosszan lehetne vitázni, mindenesetre a nyáron is érkezik jó pár történet, amelynek az írott verzióját, ha gyorsak vagyunk, még elolvashatjuk.
Így akarunk Európa kulturális fővárosa lenni?/!
Így akarunk Európa kulturális fővárosa lenni?/!
Nem csak a deklaráltan EKF logó alatt zajló programok minőségén keresztül lehet ítélkezni, hogy mennyire vagyunk érdemesek az Európa Kulturális Fővárosa címre. De mielőtt válaszolunk, fontos, hogy hagyjuk magunk mögött a „merjünk kicsik lenni” érzést.
Nem hátrálnak a küzdelemtől
Nem hátrálnak a küzdelemtől
Nehéz, de nem lehetetlen feladat előtt áll a Balaton Bútor FCV, amely hétfőn este (18.30) Debrecenben lép pályára az NB I bronzpárbajának negyedik felvonásán. Hatalmas a tét, hiszen ha a DEAC otthon tartja a pontokat, akkor egyúttal az érmet is bezsebeli, ám ha a Veszprém nyer, pénteken újabb diadalt kell aratnia hazai környezetben a dobogós pozíció megszerzéséhez.
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked
Ismerős a sor? Bereményi Géza és Cseh Tamás Csönded vagyok című dalának kezdősora. Ahogy egy bulvárlap szalagcímeként olvashatnánk: most lehull a lepel, megdöbbentő dolgok derültek ki a szövegről.