Egy buszmegállóban várakoztam épp, amikor elgurult előttem egy sportos, a maga kategóriájában közepesen drága autó. Valószínűleg a német mérnökök a műszaki tartalom mellett kevésbé ügyeltek a kényelemre, az anyósülésen utazó fiatal lány ugyanis csak úgy érezte komfortosan magát, hogy a lábait a műszerfalon pihentette.
Irigylésre méltó, ha az ember lánya egyszerre tud felvágni azzal, hogy milyen jó kocsiban ül, és milyen jó lábai vannak. Kevésbé irigylésre méltó, amikor a saját lábával verik orrba.
Photo: betyarlaca, Getty Images/iStockphoto
A legtöbb autóban ugyanis a műszerfal alatt ott lapul a légzsák, ami viszont csak akkor tudja megóvni az utasokat a komolyabb sérülésektől, ha azok hagyják. Ha viszont az ember a légzsákon pihenteti a lábát, azzal rontja a saját esélyeit. Egy esetleges ütközés hatására a légzsák olyan erővel robban ki, aminek a csontok nem képesek ellenállni, és egy ilyen testhelyzetben garantáltak a comb- és bokatörések, nem is beszélve azokról a sérülésekről, amit az arcba csapódó lábak okoznak.
Miközben egy kisebb baleset után – ha normál testhelyzetben utaztunk – akár apróbb horzsolásokkal kiszállhatunk a kocsiból, feldobott lábakkal nehéz úgy megúszni egy ütközést, hogy az ne okozzon maradandó károsodást. Jobb esetben „csak” élete végéig erősen sántít majd a szerencsétlenül járt utas, rosszabb esetben – és ezt egy hasonló baleset után egy amerikai tűzoltó parancsnokság közleménye fogalmazta meg így: – „a légzsák keresztültolhatja a térded a szemüregeden.”
Ajánlott olvasmány: Hogyan működik a légzsák?
A műszerfalon pihentetett láb ugyanakkor szép példája a feltétlen bizalomnak is, azt jelzi, hogy az utas biztos benne, hogy mindenki más szabályosan közlekedik, nem fognak egy kereszteződésben beléjük rongyolni, ahogy abban is biztos, hogy a légzsák jól működik, és nem fog egy az előírtnál kisebb erőhatás miatt is kinyílni.
