Nagyjából ez lehetne a szlogenje azoknak az irodalmi kezdeményezéseknek, amelyek a „ha Mohammed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohammedhez” elvét felismerve rájöttek, hogy a legnagyobb közösségi portál jóval több is lehet, mint Coelho idézetek gyűjteménye, és ha már a marketing amúgy is a Facebookra költözött, miért ne lehetne azt a cégek és termékek mellett a kortárs magyar költészet promotálására is használni?
Merthogy a nagy többség számára az elmúlt 30-40 esztendő lírája továbbra is csak egy nagy fehér folt, annak ellenére is, hogy a 2010-es években sokat fejlődött a jelenkori magyar irodalom megítélése, Simon Mártonnak és társainak pedig a korábbi versfogyasztóknál kicsit szélesebb réteg ingerküszöbét is sikerült átlépniük. A helyzet azonban még mindig nem túl rózsás. Eleve nincs meg az a tér, ahol a kortárs magyar költészet nagyobb hangot kaphatna: az iskola oktatás során gyakorlatilag idő sincs arra, hogy a diákok jobban megismerkedjenek az 1970-80 utáni költészettel, mert az egész irodalmat tekintve akkora hatalmas anyaggal kell megküzdeniük, ami szinte lehetetlen, ha a rendszer a középiskola elején rebootolja önmagát és mindent ismét Homérosztól kell kezdeni. Másrészt a kortárs szóhoz mindig is hozzátapadtak az elvont és érthetetlen badarság jelzők, amelyeket az iménti problémából fakadóan megint csak nem egyszerű lemosni.
Az irodalombarátok azonban rendületlenül harcolnak és időnként meg is találják hozzá a 21. századi eszközöket. Ennek eredménye például a Mindennapi kortárs magyar vers nevű Facebook-oldal, amely a legfiatalabb költőgeneráció verseit közvetíti az Y és Z generációnak, de talán náluk is jobb példa az InstaVers projekt. Utóbbi ötletgazdája, Kele Dóri nemcsak azt ismerte fel, hogy a legnagyobb közösségi portál remek platform lehet a kortárs magyar líra népszerűsítésére, de az üzenet célba juttatásának tökéletes formáját is megtalálta: kis képekre írt idézeteket.
Mert ha valami közös van a magas és a popkultúra rajongói között, azok az idézetek. Lehet, hogy a nagy átlag soha nem olvasta Ottliktól az Iskola a határon-t, csak rövidítve rágta át magát rajta, de a regény végén szereplő optimista gondolattal („Tulajdonképpen sosem hittem benne, hogy a rossz dolgok valóban léteznek. Csak másképp kell értelmezni őket, és nyomban megszűnnek.”) már 10 éve is lehetett dobálózni, és ez azzal sem változott, hogy a füzetek eleje helyett a Facebookra írjuk ki a bölcsességeket. Az emberek imádják a magvas(nak tűnő), könnyen emészthető, biztos azonosulást adó idézeteket, ha pedig mindezek valamilyen semmitmondó megható/cuki/romantikus képbe vannak ágyazva, még nagyobb a siker. Ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám, Oravecz Nóra is részben ebből csinált bizniszt.
A recept mindenesetre tényleg működik, amit Kele Dóri is tapasztalt: amikor egy alkalommal az Instagram-profilján egy kitakart verseskötetből vett költemény részletét posztolta, rengeteg kedvelést gyűjtött be. Erre az élményre húzta fel aztán az InstaVerset is, amelyet jelenleg Szabó Imola Juliannával és Gaborják Ádámmal visz közösen. Vesznek egy-egy rövid idézetet kortárs költők verseiből, papírra nyomtatják, egy-egy virágszirommal, falevéllel, ékszerrel vagy ceruzaforgáccsal díszítik, majd az így készült fotókat feltöltik Facebook-oldalukra, mellette pedig az aktuális szerző teljes, illetve további verseit is belinkelik.
Fotók: InstaVers FB
A lányok eredetileg 2014. április 11-én, a magyar költészet napján indították a projektet, és az volt a terv, hogy két év után, az 50 szerző verseit tartalmazó InstaVers kötet után a maguk részéről lezárják az akciót, átadva a stafétát az olvasóknak, végül akkora népszerűségre tettek szert, hogy jelenleg is folytatják az azonnal oldódó versek posztolását. Mi több, korábban egy fesztivált és egy pop up üzletet is létrehoztak, ahol InstaVerses tornazsákok, képeslapok és az imént említett könyv is kapható. Érdemes egyébként néhány szót áldozni utóbbira, hiszen abszolút a 21. század kihívásaira válaszol: az 50 szerző idézetes képe és a teljes verse mellett QR kódokat is tartalmaz, amelyeket beolvasva valamelyik irodalomnépszerűsítő oldal segítségével egy másik vershez jutunk. De a kötethez tartoznak perforált képeslapok is a költeményekkel és ugyancsak QR kóddal, amelyeket tovább adhatunk másoknak.
Fotó: kulter.hu
„Nemcsak az olvasó és a szöveg, hanem az olvasó és a szerző között képeztünk hidat” – nyilatkozta Dóri az Irodalmi Jelen interjújában. És valóban, hiszen az Instavers – és bármelyik hasonló kezdeményezés – épp azt a hiányzó teret adja meg, ahol az olvasók rátalálhatnak számukra eddig ismeretlen szerzők művészetére is – én magam is találkoztam például így olyan költőkkel, akiknek azóta is szívesen olvasom a sorait. Mert a kortárs líra egyáltalán nem elvont hókuszpókusz, hanem izgalmas felfedezés.
