Sokszor előfordul, hogy a XXI. századi ember nem találja testi-lelki bajainak megoldási lehetőségeit. Ilyenkor érdemes mélyebbre ásni. Ezek a problémák ugyanis gyakran visszavezethetők korábban élő családtagjaink betegségeire, mintáira, megoldatlan problémáira, amiket tőlük örököltünk, úgy is mondhatjuk, hogy az ő sorsukat visszük tovább.
Hellinger azonban nemcsak a családra mint szervezetre fogalmazta meg és alakította ki rendszerét, hanem messzebbre látott. Az általa megragadott törvényszerűségek a családon túl más csoportokra is alkalmazhatóvá váltak, így vezette be a szervezetállítás fogalmát. Gondoljunk itt egy munkahelyi csoportra, egy baleset „résztvevőire” vagy a csoportos meditációra stb.
Érdemes bevezetni a morfogenetikus mező fogalmát, aminek az a lényege, hogy minden összefügg mindennel, ez egy láthatatlan, ám nagyon is eleven információs, emlékező mező. Lényege, hogy minden, ami eddig megtörtént az emberiséggel, jó és rossz is benne van a „levegőben”, és az emberek tudatában és tudatalattijában is leképeződik. A morfogenetikus mező azonban ennél jóval összetettebb, külön tárgyalást érdemel.
A Hellinger-féle családállítás lényege az, hogy ebből a mezőből információkat „kérdeznek le”. Ezen keresztül érthetővé válnak bizonyos bajaink, betegségeink, és a legfontosabb, hogy általa ezeket a terheket letehetjük.
Hellinger szerint a családi lélekben szigorú törvények uralkodnak. Az első az odatartozás joga: tehát mindenki egyenlő tagja a családnak. Ez sokszor sérül, például, ha valakit kitagadnak, vagy valakiről azt mondják, hogy szívinfarktusban halt meg, holott öngyilkos lett, így pontosan a sorsát iktatják ki. A második a hely törvénye, mely szerint mindenkinek megvan a meghatározott helye egy családban, például a szülők és a gyerekek nem cserélhetnek helyet. Az is sérülést okoz a rendszerben, ha a gyerek túl korán válik felnőtté, és kimarad a gyerek-szerep. A harmadik a kiegyenlítődés törvénye. Ha a tagok közül valakivel valami rossz történt, akkor másvalaki, rendszerint egy később született elkezd ugyanúgy élni, érezni és viselkedni, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg, mintha azt mondaná: „ha te nem lehettél boldog, akkor én sem leszek az”.
Mivel ilyenkor az okok nem a saját élettörténetben vannak, mindaddig eredménytelenek maradhatnak a testi és lelki kezelések, amíg a fenti rejtett, tudattalan fogadalom a napvilágra nem kerül, és fel nem oldódik.
Mikor ajánlott?
- gyerekkori hiányok
- párkapcsolati problémák, kudarcok
- súlyos testi betegségek
- érthetetlen depresszió
- függőségek
- szorongás, pánik, evészavarok, alvászavarok
- teljesítménybeli nehézségek
- munkahelyi problémák
- nehéz élethelyzetek
A családfelállítás során a problémával küzdő személy családtagjait más emberek képviselik. A személy elrendezi őket a térben úgy, ahogy ő a családját látja. Ezek után a terapeuta megkérdezi a képviselőket, hogyan érzik magukat a helyükön, s a kapott válaszok alapján módosításokat végez – megváltoztatja némelyikük helyzetét vagy helyét, illetve újabb személyeket állít be – egészen addig, amíg mindannyian jól nem érzik magukat. Az így kapott felállás azután megmutatja a kiutat a problémából. A családállítás meghatározó élmény, a résztvevők elkezdik érezni, átvenni a képviselt személyek érzéseit, úgy, hogy nyilvánvalóan semmi közük az adott emberhez, az információt tehát le lehet „hívni”.
Az alábbi videón a fiú kényszeres menekülési problémával küzd, amiről kiderül, hogy dédapjához kötődik, ő nem tudta ezt megoldani saját életében, s ezt a problémát a dédunoka is tovább vitte, „örökölte”.
A családállítás rendkívül hatékony, azonban körültekintőnek kell lennünk, ha úgy érezzük, bele akarunk vágni. Érdemes olyan családállítás vezető szakemberhez fordulnunk, aki alapos képzésen esett át és kellő tapasztalattal rendelkezik.
