Azért alakultam ki, mert a Csendes-óceán északi medencéjében egy körkörös áramlási rendszer található, ami a közvetlenül a tengerbe szórt és a folyóvizek által az óceánba hordott hulladék nagy részét összetereli. Két nagy részből állok. 1988-ban fedeztetek fel, azóta egyre csak növök. 2009-ben 15 millió négyzetkilométerre becsültétek a méretem, de hát azóta már akkora vagyok, mint Magyarország tizenötször, sőt, már jóval nagyobb. (Csak, hogy tudjátok, országotokban is évente 300.000 tonna műanyaghulladék keletkezik, ebből a műanyag palackok 80 millió darabot tesznek ki.)
A bennem található műanyag a napfény ibolyántúli sugárzásának hatására fokozatosan darabolódik, apró részecskékre bomlik, amit aztán megesznek a tengeri élőlények, és így bekerülnek a táplálékláncba, szóval, ha a tengerből eszed a halat, belőlem is eszel. Egyszerre keletkezek, és bomlok, és közben mérgező anyagokat szivárogtatok, amik károsítják az állatok hormonháztartását. A habosított műanyagok közé tartozó polisztirén (PS) például egy éven belül bomlani kezd, és bomlásakor mérgező biszfenol-A (BPA) és PS-oligomer keletkezik. Bekerülök a májadba, és onnan nem tudok kiürülni.
A kutatók feltárták az elpusztult madarak tetemét és engem találtak bennük. Volt egy olyan fiatal teknős is, ami beszorult az egyik műanyagba, és ahogy nőtt, a teste kénytelen volt deformálódni az életben maradásért.
Annyi szerencsétek van, hogy egy 22 éves holland fiúnak, Boyan Slat-nak eszébe jutott egy szemétgyűjtő rendszer ötlete. A fiú azután szentelte életét az óceán kitakarításának, hogy egyszer Görögországban búvárkodva több műanyagzacskóval találkozott, mint hallal. Az Ocean Cleanup alapítványnak köszönhetően jövőre elkezditek a felszámolásomat.
A továbbiakban sem számíthattok semmi jóra tőlem. Ti is műanyagok vagytok, a részetekké vált.