Amikor a közelmúltban a Művészetek Háza Veszprém elkészítette a veszprémi köztéri alkotások regiszterét, kiderült: Mikus Sándor a dombormű alkotója. Az a Mikus Sándor, aki a − rendszerváltásig a Lenin téren álló − Zászlós fiút, és a ma a Csermák utcában látható Ülő nő korsóval című aktot mintázta. Ám még fontosabb, hogy ő készítette a budapesti, 1956 októberében, a forradalmárok által ledöntött Sztálin szobrot.
A monumentális alak hatalmas tribünön állt – az ünnepi felvonulások alkalmával innen integettek pártunk és államunk vezetői –, s e tribünön körben ember nagyságú alakokkal fríz (díszítő „szalag”) futott körbe. Ezen egy szovjet katona történetét mesélte el a művész, a hadba vonulásától a dicső pillanatig, amikor ott áll tisztje mögött, aki egy felszabadított magyar családfővel fog kezet. (A képen balra a budapesti emlékmű lábazatán látható kompozíció látható, jobbra a veszprémi dombormű.)
Nem a Sztálin szobor talapzatáról való a veszprémi dombormű, annál jóval kisebb, de valószínűsíthető, hogy annak vázlata, terve. Arra azonban nem derült fény, hogyan került a pár évtizeddel korábbi nyilvántartásba, az onnan egész mostanáig rendszeresen átvett – egyébként ismeretlen személyt rejtő − Márvány Pál név.
Talán ez volt a legérdekesebb része a Csend Napok rendezvénysorozat nyitóprogramjának: a Mesélő szobrok címet viselő „kirándulásnak”. A mikrobuszokkal szombat délután több, mint húszan kísérték Herth Viktória művészettörténészt, a köztéri alkotások regiszterének készítőjét, aki hol vicces, hol megható, de mindenképpen érdekes történetekkel színesítette a műalkotások bemutatását.
