Egy párkapcsolatban minden viselkedési formának fontos jelentése lehet. Néha a szavak helyett például a csenddel kommunikáljuk a legtöbbet, de hogy pontosan hogyan tesszük mindezt, az nagyon is érdekes.
Bosszantó, amikor egy kapcsolatban az egyik fél fegyvere a csend. Mert nem tudjuk, mi jár a fejében, hogy egyetért-e vagy éppen ellenkezően gondolja, hogy valóban érti-e, hogy miről beszélünk, vagy félreértjük egymást. Annak azonban, ha a partnerünk nem szólal meg, mindig oka van.
Van, hogy a legnagyobb ajándék az, ha valaki csendben és figyelemmel végighallgatja az embert. Azáltal, hogy teret engedünk szeretteinknek érzéseik szabad, zavartalan kifejezésére, lehetővé tesszük számukra, hogy tisztázzák a gondolataikat, hangosan kimondják őket, és így közelebb kerüljenek a problémák megoldásához. A csend tehát ebben az esetben nem érdektelenséget jelöl, hanem különösen hasznos.
Van, amikor a csend csupán időkérés arra, hogy az ember átgondolja, mit akar mondani, hogyan akar reagálni bizonyos dolgokra, helyzetekre. Azok az emberek, akik erős önreflexióra képesek, a csendet akkor használják, ha tisztában vannak vele, hogy a válaszuknak következményei lesznek a másik személyre vagy a kapcsolatra nézve.
A csend természetesen lehet a visszavonulás jele is, ami egy kapcsolatban, vitás helyzetek során passzív-agresszióra is utalhat. Ha azonban ismerjük a párunkat, jól tudjuk, hogy a csendjével éppen pozitív dolgot akar elérni, és nem kívánja folytatni a veszekedést, vagy ellenkezőleg, minket büntet vele. A szeretett ember csendjének dekódolása elengedhetetlen ahhoz, hogy mi is szerető módon válaszoljunk rá.
Van gyógyító és simogató csend, amikor nincs szükség szavakra, ahol a csend zenéjét hallgatjuk újra, egyre csak szorosan összebújva. Az ilyen csendben értjük leginkább a másik szavát, belefúrjuk magunkat az érzésbe. Nincs szükség szavak, mondatok megformálására, egyetlen egy sem hangzik el, mégis úgy érezzük egész idő alatt beszéltünk, érzékeink figyelmen kívül hagyták a csendet.
De van olyan csend, ami megsüketít. Amikor valakivel elveszíted a hangot, amikor minduntalan eltévedsz a hozzá vezető úton, amikor szavaid félúton felé meghalnak, és élettelenül lehullnak. Amikor hiába figyeled az arcát, már nem látsz egyáltalán semmit, mert bezárta előtted önmagát, és így te is bezárkózol. Ha valaki bezárja lelkének ablakát előtted, te is bezárod, és onnantól fáj a csend, megbetegít, lelassít.
Lakat a számon, lakat a lelkemen, mégis beszélek, lököm a semmit. Ez a fajta csend a legeslegártalmasabb az emberi kapcsolatok számára. Az ilyen típusú csendek legvégén semmi más nem vár, csak kiüresedett kagylóhéj-élet. Ahol elveszíted önmagad, ahol beléd fojtják a szót, ahol bezárják és bezáratják veled a lélekablakokat, ahol minden nap ugyanaz, ahol már nem hallod a csendet és egyáltalán változtatni sem akarsz a helyzeteden.
