Bár a legfrissebb felmérések szerint az elmúlt években hatalmasat ugrottunk előre a színházba járás tekintetében (2016-ban 7,1 millió néző közel 29 ezer előadást látott), és egyre inkább sikk lett a kreatív iparban dolgozni, sajnos továbbra is téves elképzelés lenne azt feltételezni, hogy egyre jobbak a kulturális mutatóink. Közelebbről megvizsgálva a statisztikákat jól látható, hogy a rendszerváltozás óta a színházat leszámítva nem hogy nem nőtt, de inkább csökkent a kultúrafogyasztók aránya, a múzeumlátogatók esetében pedig gyakorlatilag a felére morzsolódott a számuk.
Színházba újra sikk járni / Fotó: A nyomorultak - Madách Színház
Ennek oka nyilván nemcsak a preferenciáink megváltozásában rejlik, de abban is, hogy ma már az elménk is egyre kevésbé képes befogadni a hagyományos magatartásformákat megkívánó tevékenységeket. Nicholas Carr Hogyan változtatja meg az agyunkat az internet? című könyvében ír róla, hogy a folyamatos online jelenlét és a közösségi média mostanra gyakorlatilag teljesen áthuzalozta az agyunkat, ennek következtében pedig alig tudunk már hosszabb ideig koncentrálni egy dologra. Márpedig mind a színházba járás, mind az olvasás, de még egy kiállítás megtekintése is olyasmi, ami elmélyülést kíván meg a befogadótól.
A felfedezés persze nem jelenti azt, hogy innentől kezdve temetni kellene a kultúrát, mert úgyis halott dolog. Éppen ellenkezőleg. Az élelmesebb intézmények és művészek ugyanúgy igyekeznek kihasználni a globális faluként működő internetet és a közösségi háló segítségével érvényesülni. Ha pedig elég szemfülesek vagyunk, két kattintással máris rengeteg kulturális tartalomnak eredhetünk a nyomába.
A megosztás sokszor fontosabb, mint a múzeumlátogatás
- Az Instagram például nemcsak az ún. influencerek (tömegeket befolyásoló személyek) kedvenc platformja, de rengeteg képzőművész, illetve fotográfus is itt osztja meg alkotásait. Az önállóan is működő artsy.net oldalán tengernyi kortárs alkotó munkái között csemegézhetünk, de virtuálisan végigböngészhetjük a Louvre anyagának egy részét is, vagy teljesen új, izgalmas fotográfusokat, festőket fedezhetünk fel.
- A tánc az a tevékenység, amit aztán végképp nem kell beszorítani négy fal közé, és akkor is születhet értékes performansz, ha azt a legnagyobb videó megosztó portálon mutatjuk be a közönségnek. Benjamin Millepied, a Párizsi Opera korábbi igazgatója a balettművészet megreformálásának egyik élharcosa, aki L. A. Dance Project nevű csapatával többször is készített már olyan koreográfiát, amit kizárólag – mint egy kisfilmet – az interneten mutatott be. De egyre több balett előadás felvétele érhető el a Youtube-on, az október 1-jén megtartott World Ballet Day (kvázi a balett világnapja) alkalmával pedig a legnagyobb balett társulatok kulisszái mögé kapunk betekintést.
- Ugyanígy színházi előadásokat is megtekinthetünk, a Minden Színház Youtube oldalán például több mint 80, már nem játszott előadás felvételét nézhetjük vissza, a Krétakör szinte minden darabját közzéteszi, és némi böngészés után még egy halom másik produkciót lelhetünk fel.
Persze az így szerzett élmény sosem lesz olyan testközeli és felemelő, mint élőben, de ettől még vitathatatlan a digitális platform előnye. Hiszen azt sem szabad elfelejteni, hogy időnként sokkal több művészeti terméket fogyasztanánk, ha erre lenne módunk: a kortárs táncot és a balettet tekintve például kifejezetten vízfejű az ország, és néhány elenyésző esetet leszámítva teljes mértékben a fővárosra koncentrálódik a műfaj. Holott valószínűleg az országban ennél többek szívét dobogtatja meg egy pár spicc cipő látványa, az utazás viszont vagy a magas költségek vagy az időbeli korlátok miatt a legtöbbször nem megoldható. Nyilván attól, hogy online nézünk balett előadást, a statisztikák nem fognak nőni, de a semminél még mindig jobb, ha egy másik, a hagyományos módon nem mérhető úton jutunk hozzá a kultúrához.
instagram.com/HardingMeyer
Másrészt ez az alternatíva remek lehetőség a horizontunk tágítására és az ízlésünk formálására. Soha nem volt ennyire könnyű kiszűrni, mi az, ami minket érdekel: ha egy előadás nem tetszik, leállíthatjuk vagy beletekerhetünk, anélkül, hogy bosszankodnánk a kidobott pénz miatt. Vagy ha csak a koncentrációval van problémánk, akkor iktatunk be szünetet, amikor akarunk. Hosszú távon pedig ez a fajta kultúraközvetítés remélhetőleg kialakítja bennünk az éhséget, hogy felálljunk a kanapéról és a valóságban is meglátogassunk egy színháztermet vagy művészeti galériát.
