Milyenek a műholdak és mennyi van belőlük?
Hatvan évvel ezelőtt állította pályára az emberiség az első mesterséges holdat. A szovjet Szputnyikot azóta sok más ország űreszközei követték, így jelenleg több mint 9000 különféle funkciójú szatellit kering a fejünk felett. Magyarország 2012-ben juttatta az űrbe első műholdját. A MaSat-1 üzemideje lejártával visszatért a légkörbe, és megsemmisült, de azért nem maradtunk műhold nélkül.
Az emberiség első mesterséges holdja, a Szputnyik-1
Sok műhold rendszeresen megfordul Magyarország felett is, sok szabad szemmel is látható. A legérdekesebb azonban, hogy olyan műholdak is vannak, amelyeket napi szinten használunk, mégis messze vannak tőlünk. A műholdnak nem kell a közelben lennie ahhoz, hogy hatása legyen. Hazánkban is egyre népszerűbb a műholdas internetszolgáltatás, de még az előfizetők közül is kevesen tudják, hogy több ezer kilométernyire, az afrikai Gabon partjai felett található, KA-SAT nevű műholdon keresztül tudnak internetezni.
Sokféle műhold van: vannak csillagászati méréseket végző műholdak, távközlési műholdak, amik rádió és mikrohullámú frekvenciát használva kommunikációs feladatokat látnak el, vannak felderítő műholdak, amik katonai célokat használnak, előfordulnak meteorológiai műholdak is, de vannak bioműholdak is, amik élőlényeket visznek magukkal kísérletek céljából.
A leglátványosabb műhold
A leglátványosabb műhold a Nemzetközi Űrállomás (ISS), ami a Nap és a Hold után a harmadik legfényesebb pont az égbolton. Jelenleg ez a legnagyobb mesterséges eszköz a Föld körül. Az ISS szinte minden nap áthalad Magyarország felett, néha naponta többször is. A Nemzetközi Űrállomás 1998 óta üzemel, ekkor lőtték fel az első modult, az első emberek pedig 2000-ben érkeztek a fedélzetére. Azóta a legénysége állandó létszáma legalább két fő. Körülbelül 360 kilométer magasságban halad fölöttünk, és 92 percenként kerüli meg a Földet. Ha szerencsések vagyunk, akár magunk is szemügyre vehetjük, illetve láthatjuk, amit az űrhajósok látnak.
Videó az ISS-ről:
Az urvilag.hu összegyűjtött néhány érdekes tényt a műholdak világából, köztük:
- A kezdeti távközlési műholdak úgy működtek, mintha hatalmas reflektorok lennének, a maiak viszont már úgy, mint egy 36 000 km magas antenna.
- A műholdas jelek fogadására és kódolására alkalmas földi parabola antennák és készülékek ma már egyre kisebbek, elférnek egy háztetőn, egy autóban vagy akár egy bőröndben is.
- Egy műhold világűrbe juttatása pár órába telik, de egy sikeres felbocsátás előkészítése 2–5 évig is eltart, mert extrém körülményeknek kell megfelelni. A hőmérséklet az űrben például elérheti a –150 és a +150 °C-ot is, nem beszélve az űrszemét okozta nehézségekről.
- Hogyan kering egy műhold az űrben? A válasz Newton almájánál kezdődik. A műholdakat a gravitáció vonzza a Föld középpontja felé, ám a felbocsátáskor elért kezdősebességüknek köszönhetően nem zuhannak le, hanem a pályájukon maradnak.
- A műholdakat egész életük során a földi irányítóközpontok „tartják” a szigorúan pontos helyükön. Egy 0,1°-os elmozdulás a földi lefedettségben akár 70 km-es eltérést is eredményezhet. Többek között ezért olyan fontos a pontos pozicionálás.
Bioműhold
Mennyi űrszemetünk van?
Jelenleg körülbelül 20-25 ezerre tehető a tíz centiméternél nagyobb átlagos átmérőjű űrszemetek száma. Ezt a kupacot nagyrészt az űrkutatások során elhagyott tárgyak, leszakadt tartozékok, elvesztett felszerelések, rakétahordozók és műholdmegsemmisítő fegyverek alkotják, utóbbiak még a hidegháborús idők relikviái. Egy és tíz centiméter közé eső töredékből viszont akár több millió is lehet. Egy-egy nagyobb űrszemetet néhány alkalommal a kisbolygókat kereső programok is észleltek. Ilyen volt az a 2003 szeptemberében talált objektum, amelyről utóbb kiderült, hogy nem aszteroida, hanem az Apollo–12 űrhajót szállító Saturn–V hordozórakéta egyik fokozata.
A Föld körül alacsony pályán keringő Nemzetközi Űrállomás útja során temérdek szemétbe botlik, mely akár a jármű épségét is veszélyeztetheti.
Űrszemét
Az űrszemét nagyobb darabjainak visszatérése a Föld légkörében vagy a felszínén is jelenthet problémát. 2006-ban egy orosz kémműhold egy darabja zúgott el egy utasszállító gép közelében, a Csendes-óceán felett. A busznyi méretű UARS-en kívül az igazán nagy űreszközöknél általában nem véletlenszerű a lezuhanás. 2000. június 4-én a nagyméretű CGRO-szonda égett el a légkörben. 2001-ben a Mir űrállomás is a légkörben izzott fel, majd töredékei a Csendes-óceán déli részében végezték.
Mindezek ellenére eddig nem tudni olyan kárról, sérülésről, amelyet egyértelműen visszahulló űrszeméthez lehetne kötni.
