A megemlékezésen Stampf Adrienn főhadnagy (Magyar Honvédség 54. Veszprém Radarezred) mondott beszédet.
"A doni katasztrófa jelkép. Jelképe a hazaszeretetnek, önfeláldozásnak és bátorságnak"
- fogalmazott.
"A Jány Gusztáv vezérezredes vezette haderő feladata, a Sztálingrád ellen vonuló 6. német hadsereg biztosítása, a szovjet áttörés megakadályozása volt. A második magyar hadsereg 1942. nyarára elfoglalta a számára kijelölt pozíciót mely a Don-folyó kanyarulata mentén, mintegy 200 km hosszú frontszakaszt jelentett. A magyar katonák hosszú időn keresztül teljesítették feladatukat, tartották állásaikat. A fordulat 1943. január 12-én következett be, ezen a napon, hosszú előkészítés után, farkasordító -40 fokos hidegben, a túlerőben lévő Vörös Hadsereg általános támadást indított a magyar állások ellen. A személyes bátorság és hősiesség, a helytállás nem pótolhatta a megfelelő felszerelés hiányát, és nem volt elegendő a szovjet hadsereg technikai és emberi túlerejének feltartóztatásához. A győztesekből vesztesek, a vesztesekből győztesek lettek, s mi magyarok – mint már előtte oly sokszor – ismét a vesztesek oldalára kerültünk" - elevenítette fel a történelmi eseményeket a főhadnagy.
Mint fogalmazott, a Don-kanyarban harcoló magyarok hősök voltak. Emlékezni azonban nemcsak arra a 42 ezer katonára kell, akik életüket vesztették; arra a több mint 28 ezerre, akik megsérültek; vagy arra a több ezer főre, akik eltűntek, hadifogságba kerültek. Emlékeznünk kell azokra is, akik hazajöttek, és akiknek hősies helytállásuk miatt majdnem negyven éven át a társadalom peremén kellett élniük, áldozataikat nem köszönte meg senki.
"A Don-kanyar nekünk, magyaroknak a legnagyobb áldozattal járó gyászunk. Muhit, Mohácsot megelőzve a legtöbb magyar életét követelő veszteség. A helytállás példája, magyar keresztút, de ugyanakkor a kitartás példája, a bajtársiasság és összetartozás fontosságának emlékeztetője is egyben" - zárta gondolatait a szónok.
A megmelékezésen imádságot mondott Oláh Emil alezredes, protestáns tábori lelkész és Szántó Attila önkéntes területvédelmi tartalékos főhadnagy, a Veszprémi Járási Század századparancsnokhelyettese.
