A két bőrréteg közé tűvel bevitt festék mára testünk ékszerévé vált, pedig szüleink számára megbotránkoztató és egyben elítélendő volt az önkifejezés e módja, mely örökre megmaradt. A tetoválás lényege azonban pont az örökérvényűsége is egyben, hiszen még ma is nehéz eltűntetni egy-egy tévedésünket. Pedig a tetoválás sokkal több, mint egy-egy ábra, hirtelen fellángolásból született felirat, vagy minta. A körülötte lebegő misztikumot az elmúlt évezredek múltja, történelme erősíti.
A tetoválás mindig vitatott tevékenységnek számított, nem a technikáját, hanem a jelentését és a célját tekintve. A festék bőr alá jutatásának technikája nem sokat változott az idők folyamán. Tetoválást már az ókorban is csináltattak az emberek, Egyiptomban, Rómában, és az idők múltával olyan uralkodók is kidíszítették a testüket, mint Ferenc Ferdinánd például. A tetoválások egy része rejtőszínezetként szolgált a vadászatok alatt, egy másik csoportja vallásos indíttatásból született, illetve a szexuális figyelem felkeltésére is szolgálhatott, ilyenkor a cél a test vonzóbbá tétele a másik nem számára.
Művészet a tetoválás, vagy divathóbort?
Valóban, a tetoválás nem mindig szép, sokszor egy nem eléggé átgondolt ötlet szüleménye. Valóban vannak, akiknek a tetoválásai rossz érzést keltenek, komoly ostobaságról árulkodnak. De van itt egy másik szeglet is, ami pedig a művészi tetoválásoké.
Ám intézményesen nincsen tetoválóművész-képzés. A művészeti iskolák elzárkóznak, a tetoválást a graffitihez, a matricázáshoz mérik. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a tetoválás, mint művészeti ág, épp olyan mulandó, mint az élet maga. Viselőjével együtt tűnik el, ezért, ellentétben a festészettel, szobrászattal vagy építészettel, nem tud egykori kultúrákról mesélni. Tulajdonosáról viszont mindent elárul. Holott tőlünk nyugatabbra alkalmazott művészetnek tekintik.
Egyesek szerint, mióta mindenki számára elérhető, azóta inkább az utóbbi, s leginkább testékszerként funkcionál. Egy gyönyörű kép, szárnyát széttáró sas, vagy vállon át tekergőző kígyó azonban kétségtelenül a tetoválás művészete, a tetováló művész maradandó alkotása egy élő vásznon.
Mielőtt döntünk azonban, ne feledjük, hogy a ma még közkedvelt minta is pejoratív jelzőt kaphat, például a bugyiból kilógó nonfiguratív motívum, s bizony kimehet a divatból a tarkót díszítő vonalkód is.
Ám a XXI. században már nem csak művészetként, vagy divatként „szolgál” a tetoválás. Az új amerikai fejlesztés, a színváltó tetoválás jelzi a vércukorszint ingadozásait színváltozásaival, így életmentő lehet a cukorbetegek számára.
Harvard Egyetem és a Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói által kidolgozott újítás okostetoválásként is emlegetett, hiszen úgy jelzi a vércukorszint ingadozásait, hogy a hagyományos tintát színváltós bioszenzrorokra cserélték a szakemberek, amely érzékenyen reagál a testfolyadékok összetételének megváltozására.
A tetoválás egyelőre még kísérleti fázisban jár, eddig az emberi bőrhöz sokban hasonlító disznóbőrön tesztelték működését – olvashatjuk a media.mit.edu oldalon.
(A gyógyító tetoválás elkészítésének folyamatát láthatjuk a fenti videoban)
De miért teszik ki az emberek magukat ennek a cseppet sem fájdalommentes procedúrának, vagyis mire szolgál ez a fajta testdíszítés?
A tetoválás érzelmeket képes megjeleníteni, győzelmet, vereséget, vidámságot, szomorúságot, része lehet egy ceremóniának vagy rituálénak, kiegészítve vallásos szövegekkel, énekkel és tánccal. Kifejezhet élvezetet, szadizmust, kínzást és babonát.
Napjainkban a tetováltatás ismét reneszánszát éli. A nyugati kultúra a tetoválást az alacsony szociális helyzetben levőkkel - bűnözőkkel, prostituáltakkal - hozta mindig összefüggésbe. De megtalálhatók voltak az excentrikus arisztokraták és művészek körében is. Napjainkban már nem kötött egy bizonyos társadalmi csoporthoz, az utca emberétől megkezdve a filmsztárokig bárki viselheti.
A nyugati ember számára a megbélyegzés helyett egyértelműen divat lett a maradandó testfestés. Nem árt azonban jól meggondolni, hogy mivel is ékesítjük a testünket, mielőtt a tetováló tű alá ülünk, s érdemes-e kedvesünk nevét magunkra „varratni” bőr tetkó formájában, vagy egy olyan idézetet, amiről néhány év múlva azt gondoljuk, hogy nevetséges. A tetoválás eredetiségét pedig mi sem rombolja le jobban, mint egy olyan ábra, amit egy hullócsillagként feltűnő sztár is visel.
