Kurátorként mi volt Ön számára a legizgalmasabb pillanat a tárlat összeállításánál?
Nem ez az első Györgydeák György kiállítás, aminek a rendezésében részt vettem, de így is rengeteg meglepetés ért, miközben felleltáraztuk a teljes életművet. Ezt a nagyon nagy munkát Tóth Eszter művészettörténész végezte, de folyamatosan egyeztettünk vele és nyomon követtük mi is a fázisokat. Egy komplex kép alakult ki így bennünk Györgydeák György életéről, munkásságáról. Bár ismertük őt, azt gondolom, hogy a barátainak is meglepetés ez a kiállítás, mert sok új dolog látható és a korábban ismert darabokat is egészen más összefüggésben tudjuk bemutatni.
Balra: Fájó torkú operaénekes
Önnek melyik három darab a kedvence a kiállításról?
Nehéz választani, mert sokkal több van, de az egyik mindenképpen a Fájó torkú operaénekes. Maga a cím is nagyon jellemző Györgydeák művészetére, hiszen metaforikus, szimbolikus. Ha belegondolunk, az operaénekesek legnagyobb ellensége egy torokgyulladás, mert akkor képtelenek megvalósítani azt, ami az életükben talán a legfontosabb. Ez a kettősség minden művében megjelenik: öröm és bánat. Érdekesség ugyanakkor, hogy nem egy operaénekest látunk, hanem egy madarat. Nehéz lenne ornitológiailag beazonosítani, milyen madarat, de lehetne tippelni. Nagyon gyakran fordult Györgydeák György ehhez a megoldáshoz, és nagyon szerette a madarakat, kiválóan ismerte is őket, különösen a Balaton környékének madárvilágát. Nála az állatok mindig emberi tulajdonságokkal is rendelkeznek: szomorúak, bánatosak, vidámak, levertek. A harmadik ok, ami miatt számomra különösen izgalmas, az, ahogyan megformálta a szobrait: a legkülönbözőbb természetes anyagokat – rafiát, fát, filcet – használt hozzá, vagy éppen talált és olyan mindennapi tárgyakat, amelyeket mások kidobásra ítéltek. Ő viszont kreativitásával, fantáziájával és technikai tudásával átalakította őket. És mindig megjelenik a festészet is a szobrain, ami játékosságot ad nekik.
Balra a Ridikül című darab
A második darab a síkplasztikák közül való. Györgydeák György életműve besorolható három nagy csoportba: az egyik a szobrászati tevékenysége, a másik a plasztikai, ami inkább a festészethez hasonlítható, de az ő esetében ezek mindig háromdimenziós művek, mert a szabályos téglalapból mindig kinyúlik valami tárgy. A Ridikül című munkája is ettől nagyon szellemes. Egy vágódeszkaszerű formára, egy szabályos téglalapra ráapplikál egy tejeskannafület. Ez megint csak egy játékos ellentmondás, hiszen ehhez az idegen hangzású szóhoz más képzettársításokat csatolunk: egy nagyon finom, női táska képét. Itt pedig egy tárgyat látunk, ami hasonlít egy táskára. Olyan, mintha. Ez az olyan, mintha is egy gyakori eszköze Györgydeák Györgynek. A mű másik szépsége, hogy láthatunk rajta részleteket a Györgydeák ábécéből: különböző formákból, eszközökből létrehozott egy antropomorf ábécét, ami leginkább az egyiptomi hieroglifákhoz hasonlítható, illetve azokhoz a nyelvekhez, amelyek képekben fejezik ki a betűket. Itt is végig lehetne olvasni a feliratot. Csupa ismerős tárgyat láthatunk: teherautó, személyautó, madár, de a madárnak csak a feje formája madár, a teste többi része emberábrázolás, és mindezt Györgydeák technikailag nagyon magas színvonalon és szépen valósította meg.
Hegyeshalmi László a Tábori jelentés című sorozat előtt
A harmadik kedvencem a Tábori jelentés (Barlangrajzok) című sorozat, amit Görgydeák 2006-tól kezdve festett 2008-ig bekövetkezett haláláig. Ennek az a különlegessége, hogy Györgydeák György 2006-ban részt vett az I.Magyar Művészeti expedíción a Nyugat-Szaharában, Bátai Sándor képzőművész barátjával és másokkal együtt. Gyerekkori álma teljesült ezzel: mindig is nagyon szerette a könyvekből ismert afrikai barlangrajzokat, sziklarajzokat, és szeretett volna ezekkel a valóságban is megismerkedni. Életének utolsó műveit ez az út és ezek az élmények inspirálták. Emellett azért is fontos számomra ez a sorozat, mert jól kiolvasható belőle művészet- és életszemlélete, alkotásmódja. Mindegyik lapon több, négy-öt réteg van, ez a többrétegűség pedig minden művében megjelenik, mind a gondolkodásmódban, mind a címadásban, az anyaghasználatban, a szimbólumokban, metaforákban. Ezáltal ez a sorozat igazi összefoglalása az ő munkásságának.
Bár a tárlat egy magánmitológia, de ha egy ismert mitológiai történethez kellene hasonlítania, melyik jutna eszébe róla?
A magánmitológia a 20. század század művészetében nem egyedülálló. Györgydeák magánmitológiáját leginkább a természeti népek élet- és művészetszemléletére, világképére terjeszteném ki. Ezen belül is nagyon sokat foglalkozott a sámánizmussal, illetve nagyon érdekelte az indián kultúra, az indián törzsek életmódja.
Ön szerint mi az alkotások üzenete dióhéjban?
Öröm, játék, szabadság és változatosság. Azt hiszem, ez a négy szó elég jól jellemzi Györgydeák életszemléletét és munkáit.
Ha a világ bármely pontján, egy szabadtéri helyszínen kiállíthatná a tárgyakat, hova helyezné el őket?
A Balaton partjára.
