Korábban Sátoraljaújhelyen és Miskolcon dolgozott, csak néhány évvel ezelőtt költözött Veszprémbe. Hogyan került kapcsolatba a várossal, és végül miért döntött úgy, hogy a megyeszékhelyet választja lakóhelyéül?
Több-kevesebb tudatossággal már akkor is kacsintgattunk a Dunántúl irányába, amikor Kelet-Magyarországon éltünk a családommal: szerettünk volna egy olyan városban, egy olyan miliőben élni, ahol jól érezzük magunkat. Aztán egy veszprémi nyaralás alkalmával a Szerelem-szigeten sétáltunk, ráláttunk a Dózsavárosra a várból és azonnal beleszerettünk. Néhány évet még máshol töltöttünk, majd kb. 5 évvel ezelőtt költöztünk ide, elég viharos körülmények között: volt egy szóbeli ígéret, hogy lesz egy állás az itteni kórházban, így mindent felszámoltunk, összepakoltunk, és idejöttünk, amikor kiderült, hogy még sincs állás. Akkor viszont már tudtuk, hogy az utunk nem visszafelé vezet, és végül szerencsére mégis kaptam munkát a kórházban.
Kelet-Magyarországhoz képest milyennek látja a veszprémieket?
Veszprém pozitív miliőjéhez, kisugárzásához a helyi emberek is hozzátartoznak, nem csak a táj és az épületek. Ebben az értelemben azt gondolom, jó emberek lakják Veszprémet. Egy kicsit talán zárkózottabbak, jobban meghúzzák a határokat, jobban szeretnek visszavonulni. Ugyanakkor feltűnően becsületesek. Nemrégiben például az egyik barátom elhagyta a pénztárcáját kávézás után, de HAMAROSAN érintetlenül vissza is kapta. Ha éppen este elfelejtem bezárni a kocsimat, én sem rohanok le hajnalban, mert tudom, hogy nem fogják ellopni. Ez nagyon megnyugtató.
Végül is mi az, amitől élhetővé, szerethetővé válik az Ön számára Veszprém?
Veszprémnek történelmi levegője van, bármennyire is közhelyesen hangzik ez. De ha az ember egy olyan városban élt korábban, aminek nincs ilyenje, nagyon érzi ezt a megfoghatatlan, mégis jelenlévő erőt. Több mint ÖTezer évvel ezelőtt is éltek már itt EMBEREK, a magyar történelemben a királyok, királynők kiemelt jelentőségű városa volt, a törökök jöttek és mentek, és ez valahol mind ott van a falakban, ha például körbejárjuk a várat vagy a Benedek-hegyet. Nagyon sajátos az egész város építészete, a táj. Ha a szakmám felől kellene megközelítenem, azt mondanám, a jin és a jang erők megnyilvánulásainak harmonikus egysége érezhető a városban – a Séd és a vár, a mélységek és a magasságok, a színek, a kontrasztok kapcsán –, és ha ezt nem rontja el senki, egyszerűen nagyon jó létezni benne.
Ezek szerint a szakmájához is egy jó alapot ad a város? Mekkora szerepet játszott Veszprém abban, hogy több évi hagyományos orvosi praxis után végül a kínai orvoslás felé fordult?
Az ember viszi önmagát mindenhova, mint egy zsákot, a kínai orvoslás gyökereit pedig már sok-sok évvel ezelőttről hoztam magammal. Veszprémben végül nem találtam meg a helyem úgy a kórházban, ahogy legelőször képzeltem, és sok más mellett ez is lendületet adott ahhoz, hogy megnyissam a rendelőmet, aminek ma már tudom, itt kell lennie Veszprémben, a belvárosban. A Benedek-hegyen, egy forró, szeles nyári napon álmodtam meg az előképét, aztán már mint kés a vajban, olyan simán ment az áttelepülés. Jó volt kiszemelni ezt a rendelőt, ideköltözni, és nagyon jó most ebben a légkörben dolgozni. Azt hiszem, ez a város inspirálja az embert, bármit is csinál.
A minket körülvevő természeti környezet mennyiben segíti a munkájában?
Az otthonomból rálátok a hegyekre, és ha sikerül elkapnom, minden reggel megnézem a napfelkeltét – ez már hozzátartozik a reggeli kávémhoz. Olyan impulzust ad ez a naphoz, amit nem minden város képes megadni. Persze az alapkérdés mindig az, kinek mi a fontos. Nekem a minket körbevevő élettér az, és akarva-akaratlanul is mindig hatással van rám ez a bizonyos miliő, ez a természeti és épített környezet, ha csak a Dózsaváros felé tekintve megnézem a naplementét. Úgy töltenek ezek a pillanatok, mint amikor a telefont felrakjuk pár percre a töltőre.
Hogy látja, a veszprémiek nyitottabbak a hagyományos kínai orvoslásra?
Bár Kelet-Magyarországon még nem űztem ezt a hivatást, de úgy látom, talán nyitottabbak. Úgy hallom, a háziorvosi rendelőkben is egyre többen jó néven veszik a gyógynövényes ötleteket, hiszen nem kell mindig azonnal kemény orvosságokban gondolkodni, meg lehet nézni először a finomabb utakat is.
Van kedvenc pillanata Veszprémben?
Az utcazenét nagyon szeretem, az a város dobogó szíve. Nehezen tervezek előre, de a szabadságom időpontját igyekszem mindig az utcazene, illetve a VeszprémFest idejére időzíteni. Az számomra az abszolút csúcspont a városban. Emiatt egy kicsit az egyik szemem sír is a nevető másik mellett, mert utána viszont épp az ellenkezőjét tapasztalom, hogy szinte kihal a város. Talán nincs még kellően megbecsülve ez a város a fesztiválokon kívül.
És kedvenc helye van?
A vár és a Dózsaváros. Évekig gyalog közlekedtem a kórházig, és már akkor, illetve a mai napig is azt érzem, mintha nyaralnék. Amikor a VeszprémFest reggelein végigmentem a Vár utcán, egészen ambivalens érzés volt, hogy tudtam, előző éjjel még ott gitározott Paco de Lucia, és ez nagyon sokat adott – és sokat ad minden nap, amikor végigsétálok az épületek mentén, a lépcsőkön. A Dózsavárosnak pedig egy olyan atmoszférája van, ami hozzám a legközelebb áll. A régi rossz felhangok miatt még nem mindenki kedveli ezt a városrészt, de számomra zseniális.
Összességében tehát megtalálta Veszprémben a számítását? Le tudná élni itt az életét?
Azt hiszem, igen. A Kossuth utca nekem egy kicsit fájó pont, azt nem úgy csináltam volna meg, és ott még át lehetne törni kicsit szándékkal és akarattal a fesztiválközi passzivitást. De összességében el tudom képzelni itt az életem.
