Érdekes projektbe fogott bő tíz éve Peter Funch fotós: 2007 óta rendszeresen kijárt egy manhattani csomópontba a 42. utca és a Vanderbilt sarkára a reggeli csúcsforgalom idején, hogy az arra elhaladó embereket fotózza. A 8:30 és 9:30 között készült képeken rendre felbukkannak ugyanazok az arcok - ez nem is meglepő, hiszen a környéken dolgozók jellemzően ugyanabban az időpontban, ugyanazon az útvonalon járnak be a munkahelyükre.
Az sem okoz nagyobb felhördülést, hogy ugyanazokról az emberekről ugyanabban a szett ruhában több alkalommal is készültek fotók: mindannyiunk ruhatára véges, az ismétlődés magától értetődő.
Az már elgondolkoztatóbb, hogy a képek arra is rámutatnak, mennyire a szokásaink rabjai vagyunk. Ugyanazt a kávét vesszük minden nap, ugyanúgy zenét hallgatunk munkába menet, ugyanazzal a fószerrel beszélgetünk. Cigizünk és folyton a telefonunkat piszkáljuk.
Az is elgondolkodtató, hogy a viselkedésünk mennyire kódolva van a génjeinkben. Ez látszik az ösztönös mozdulatainkon, ahogy a vállunkra vetjük a táskánkat, félretűrjük a hajunkat, felvonjuk a szemöldökünket. Ugyanazt az arckifejezést öltjük, milliméterre pontosan, újra meg újra.
Ebben a végtelen mókuskerékben élünk, amiben a biológiánk, a szokásaink, a lehetőségeink és a korlátaink folyamatos önismétlésbe kényszerítenek minket nap mint nap, percről percre.
Peter Funch a tíz év képeiből összeállított egy fotóalbumot 42nd and Vanderbilt címmel, amiben ugyanarról a személyről két eltérő időpontban - hol néhány napos, hol több éves különbséggel - készült fotókat tett egymás mellé.