A Haszon magazin közel két tucat tényező vizsgálata alapján Veszprémet tüntette ki a legélhetőbb vidéki város címével egy idei lapszámában. Utána az Otthon Centrum írt hasonló jókat a városról, az ELTE egy kutatása pedig Veszprémet átlagon felüli boldog helynek írta le.
Mit gondolnak a veszprémiek?
Gazsi Attila, a VOSZ elnökhelyettese szerint a város adottságaival kiemelkedik a megyeszékhelyek közül, Naményi Miklós sport- és cégvezető szerint hálás feladat itt dolgozni, Raffai Csilla turisztikai szakember szerint pedig egy geopoliszban élünk. Jassek Balázs bolttulajdonos a zöldterületeket szereti, dr. Ságodi László kínai gyógyászattal foglalkozó orvosnak különleges impulzusokat ad a város, az ÉSTE formáció tagjai szerint Veszprémben a zenei élet is sokkal családiasabb.
Miután több Veszprémhez kapcsolódó közéleti személyiséget és civilt is megkérdeztünk a város élhetőségéről, és a sztárépítész Jan Gehllel is interjúztunk az építészetről, úgy gondoltuk, megkérdezünk egy sokat látott veszprémi építészt is, hogy miképp vélekedik.
Lévai Tamás Veszprémben született, ma Budapesten él, a Tarka Építész Műterem építésze. Többek között ő tervezte a 2010-es Sanghaji EXPO magyar pavilonját, a 2012-es EKF-győztes Maribor művészeti galériáját, és egyebek mellett tagja a Budapesti Építész Kamarának is. Lévai Tamást telefonon értük utol.
-Mint szülővárosomhat, nagyon közelinek érzem magamhoz Veszprémet, nem tudok elvonatkoztatni tőle. Érzelmileg közel áll hozzám. Az, hogy Veszprém elképesztő topográfiai adottságokkal bír, csak akkor derül ki, amikor eltávolodunk tőle. Ha nincsenek megfelelő vertikális történések - dombok, hegyek, völgyek - a környezetemben, már hiányérzetem van. Amikor Budapestre költöztem, tudat alatt mindig a „kis Veszprém” helyet kerestem, ahol ezek a történések megvannak-árulja el arról Lévai, hogy milyen hatással volt rá szülővárosa.
-Veszprém egy nagyon élhető város, a léptéke pont ideális arra, hogy be lehessen lakni. Amikor elkezdtem közlekedni, egyből biciklire váltottam, és az, hogy negyed óra alatt át lehet szelni a várost, egészen felszabadító élmény. Ez az élhetőség egyik meghatározó eleme. A város is ennek megfelelő nagyságú. A maximum 2-3 szintes épületek a mai napig meghatározóak. Itt elsősorban az Óváros térre gondolok, és nem a szocializmus éveiben megvalósuló városközpontra. Azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb öröksége a városnak, ami a mai napig megőrizte eredeti településszerkezetét. Mindent ebből tudok levezetni a saját építészetemre vonatkozólag - mondja az építész, aki a város autós közlekedéséről is megosztotta gondolatait.
Az utolsó ajtóig: kisvárosi nagyváros érzés
- Ha a város meg tudja őrizni a karakterét, akkor jól működik, ha az autók átveszik az irányítást, akkor nem működik jól. Ennek ilyen egyszerű a képlete.
Hétvégente, amikor odahaza vagyok, kifejezetten élhetőnek tűnik a város, de amikor hétköznap is odavetődöm, akkor egészen ledöbbenek azon, hogy az autók mennyire eltömítik a város élhetőségét. Szerintem ez az egyik legfontosabb eleme az örökségnek, és megbecsülésének.
Érdekes látni azt -mivel Veszprém kisváros -, hogy ezek a városi dugók olyan érzést adnak, mintha nagyvárosban lennénk. Teljesen ellentmond a kettő egymásnak. Mintha az lenne a legfontosabb, hogy mindenkinek oda kell érnie az utolsó ajtóig. Terveztem Sanghajban is épületeket, de ott is egyszerűbb a közlekedés, mert ott nem gondolja mindenki azt, hogy mindenhova kocsival kell eljutni. Szerintem ez egy kényelmi kérdés. Az, hogy ez rendbe legyen rakva, közös felelősség - jegyzi meg.
A jövő: támogatni az alulról jövő kezdeményezéseket
-Amikor a 2023-as EKF kapcsán elgondolkozik a város a jövőképéről, akkor az az irány a jó, amit az alulról jövő kezdeményezésekből raknak össze. Ez biztosítja azt, hogy ezt az ember léptékű várost a közösség saját formájára tudja alakítani. Támogatom ezeket a kezdeményezéseket, mégis azt gondolom, hogy nem lehet ezeket eléggé hangsúlyozni. Ez a fajta támogatási rendszer azonban mintha nem lenne meg. Nem a tetterős kezeknek vagyunk híján, hanem a rendszernek, ami ezeket támogatja - osztja meg véleményét az építész, akit arról is kérdeztünk, hogy mik a maradandó értékek egy város életében.
- Azt látom, hogy hosszútávon azok a maradandó eredmények, amelyek nem turisztikai attrakciót hoznak létre, hanem a nagyon egyszerű élhetőséget hangsúlyozzák - fűzi hozzá az építész, aki Pécs és Maribor kulturális főváros kapcsán is tervezett épületeket.
- Mariborban a kortárs művészeti galéria épületének tervezését nyertük nemzetközi tervpályázaton. Ebben nem is az épület volt a legfontosabb, hanem a mellette lévő terek, amik kapcsolatot teremtettek a Drávával, vagy éppen egy belső udvart alkottak, amik közösségi térként kapcsolódtak a város szövetéhez. Ezek a közösségformálást generáló terek azok, amik számomra elsődlegesen fontosak. Ha el lehetne érni, hogy akár a várból, vagy a belváros nagyrészéből az autók eltűnjenek, az felbecsülhetetlen értékű lenne- fogalmazta meg javaslatait, majd arról kérdeztük, milyennek látja Veszprém épületeit.
Erdőben érdemes gondolkodni
-Régi beidegződés, hogy mindig épületekre bontjuk a várost. Én ezt úgy képzelném el, mint egy fát. Ezt sem lehet önállóan tekinteni élettérnek, mindig is erdőben érdemes gondolkodni, ami az egymásrautaltságot feltételezi. A város viszonylatában is nem egy-egy épületet érdemes kiemelni, hanem a városszövetet. Építészként ritkán adódik olyan lehetőség, hogy megnézzük az egészet.
A legnagyobb ereje Veszprémnek abban a folytonosságban van, ami nem sérült a szocializmus évei alatt, hanem megmaradt eredeti állapotában. Mégsem gondolnám azt, hogy egyszerűen konzerválni kell ezeket. A város akkor marad élhető, ha ez a folyamat folytatható. Tulajdonképpen minden építésről elmondható, hogy a múltat folytatni kell, nem formailag, hanem szövetében, illetve szellemi sűrűségében. Ha ez megvalósul, akkor válik élővé.
