Megkönnyíteni az átlépést az óvodából az általános iskolába
A legtöbb gyermek sikeresen átvészeli az óvodából az iskolába történő belépést, de nem minden 6 éves várja ezt a változást. A szakértők szerint sokat lehet tenni az átmenet megkönnyítéséért.
Ez az időszak azért nehéz, mert a napirend lényegesen kötöttebbé válik a korábbinál, folyamatosan teljesítményhelyzetbe kerül a gyermek, ami eddig ismeretlen volt számára. Új típusú fizikai terhelés éri a kicsiket (pl. iskolatáska, folyamatos egy helyben ülés). Ezen kívül kötöttebb viselkedési elvárásokkal szembesülnek a gyerekek (45 perces kommunikációs stop a kortársakkal, órai jelentkezés, illemszabályok gyarapodása).
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet 2017-es, Starting Strong „Erősen kezdeni” című tanulmánya szerint az oktatási rendszernek jobban oda kellene figyelnie az óvodából az iskolába történő váltás folyamatára.
„Nincs elég együttműködés az óvodák és az általános iskolák között”- mondja Sølvi Lillejord, norvég oktatási szakértő – „és azzal sem foglalkozik a rendszer, hogy az átmenet, a készülődés a gyermek fejében sokkal hamarabb megkezdődik, mint ahogy az ténylegesen megtörténik.”
Sølvi Lillejord azt mondja, a gyermek hosszú ideig egyszerre fél és várja is az átmenetet. Hangsúlyozza, ebben a folyamatban az, amit a szülő jelentéktelen eseményként él meg, vagy azt gondolja, nem fontos, azt lehet, hogy a gyermek érzelmileg sokkal nehezebben éli meg.
Sølvi Lillejord szerint az óvodai és általános iskolai pedagógusoknak együtt kell törekednie arra, hogy felkészítsék a gyerekeket az általános iskolára – ez sokszor abból áll, hogy a kisgyerekek az óvodában eljátsszák, hogy az iskolában vannak, csendben ülnek, helyesen tartják maguk előtt a ceruzát, és jelentkezéssel jelzik, ha valamit szeretnének mondani. Helyette inkább arra kellene őket bátorítani, hogy elhozzák az iskolába azt, amit az óvodában elsajátítottak: a játékra való hajlandóságukat, a felfedezőkészségüket. Természetesen nemcsak a gyerekeket kell felkészíteni az iskolára, hanem az iskolákat is fel kell készíteni a kisgyermekekre…
Általános iskolából a középiskolába
Ugyanígy meg kell könnyíteni az átmenetet az általános iskolából a középiskolába. Jó hír, hogy számos általános iskola alkalmaz és indít „általános iskola-középiskola átmenet” projekteket.
Ezeknek a projekteknek az a célja, hogy felkészítse a diákokat a számukra megfelelő középiskola kiválasztására, pályaorientációs megbeszéléseken, felzárkóztatókon, fejlesztő órákon keresztül.
Az átmenet eléggé összetett folyamat. Ahogy a gyerekek iskolát váltanak, úgy változnak, ezzel egy időben hormonálisan, mentálisan, érzelmileg is – ami minden gyermeknél különböző mértékben történik. Akinél ezek lassabban mennek végbe, azok nagyobb stresszt élhetnek át, mint társaik.
A legtöbb gyermek félelme azonban a rendszerbeli változások köré épül – a gyerekek új közösségbe kerülnek, ahol barátokat kell szerezniük, közben megtartani a régieket, új tanárokat ismernek meg eltérő szokásokkal, ügyesen kell beosztani az idejüket, és sok tantárgyból kell jól teljesíteniük. A gyerekeknek egyszerre van szükségük függetlenségre, ugyanakkor védelemre, biztonságra és kiszámíthatóságra is.
Mit tehet a szülő?
Kérdésünkre Schleicher Dóra, a Lovassy László Gimnázium iskolapszichológusa válaszolt.
„Az iskolaváltás – bármely okból történjen is – mindenképpen stresszel jár. Mint minden változást, ezt is szorongás előzi meg és kíséri, amely egészen addig tart, amíg a gyermek biztonságban nem érzi magát az új környezetében. Még az egészséges önbizalommal bíró felnőttek is sokszor feszültséget élnek át, mire megtalálják a helyüket az új munkahelyükön, el lehet tehát képzelni, milyen lehet egy hat-hét éves gyereknek vagy egy kamasznak, amikor teljesen új közösségbe kell belépnie.
Félhet attól, hogy tudja-e majd jól teljesíteni a követelményeket, hogy elfogadják-e olyannak a társai, amilyen, nem szorul-e a csoport peremére vagy, hogy fordulhat-e majd támogatásért valakihez, amikor szüksége lesz rá. Sok esetben a serdülőknek még nehezebb megküzdeni ezzel a kihívással, mint a kicsiknek. A 8. osztályból a középiskolába kerülés ugyanis éppen az az időszak, amikor a gyerekeknek amúgy is nagyon alacsony az önbizalma, amikor a legelégedetlenebbek önmagukkal, a kinézetükkel, a képességeikkel és a szociális státuszukkal. Tovább nehezítheti a helyzetüket, amikor egy átlagos általános iskolából egy nagyon erős középiskolába mennek. Ekkor gondot okozhat, hogy nem biztos, hogy meg fogják tartani a jó eredményeiket és a teljesítményrangsorban hátrébb szorulhatnak.
Nagyon sok múlik azon, hogy a szülők maguk hogyan élik meg a váltást. Ha a szülő nagyon aggódik, ha eleve fél, hogy a gyermeke nem fog megbirkózni ezzel a problémával, akkor a szorongását óhatatlanul átadja a gyermekének. Fontos, hogy a szülő bízzon benne, hogy a gyermek elég erős lesz és jól meg fogja állni a helyét az új közegben. Ugyanakkor a kisiskolásnak vagy kamasznak mindig éreznie kell, hogy a szülő ott áll mellette, hogy mindent elmondhat neki, megoszthatja vele a félelmeit, a pozitív és negatív tapasztalatait. Ezekben az időszakokban még fokozottabban kell figyelni rájuk, még nyitottabbnak kell lenni a gondjaikra, sokat kérdezni és valóban meghallgatni a válaszaikat. Ha szükséges, fel kell keresni az osztályfőnököt, a tanárokat, hogy időben lehessen segíteni, ha valami nem megy zökkenőmentesen.
Nem szabad, hogy az otthoni kommunikációt uralja a teljesítmény témája. Az elvárások helyett sokkal inkább a gyermek érzéseire, átélt élményeire helyeződjön a hangsúly. Ha kevesebb a stressz, ha a társakkal való összehasonlítás mérlege rendben van, akkor a teljesítménnyel sem lesz nagy gond.
Előfordulhat, hogy költözés vagy egyéb ok miatt kell iskolát váltani. Ilyenkor ajánlatos megvárni egy tanév végét, de legalább a félév végét.
Az iskolaváltás nem feltétlenül negatív dolog. Hozhat egy új közeg új barátokat, biztosíthatja a tiszta lappal indulás esélyét is.
Előfordulhat, hogy iskolai zaklatás vagy rossz közösség miatt kénytelen új intézményt keresni a gyermek és a szülő. Ha lehet, akkor ez ne menekülés legyen valahonnan, hanem egy új és reményteli lehetőség valahol. Ilyenkor mindig jól át kell beszélni, hogy mi volt az oka annak, hogy a régi helyen nem érezte jól magát a tanuló, és ha a gyermek érettsége megengedi, be kell vonni őt is a döntésbe. Amikor a szülő iskolát vagy új iskolát keres a gyermekének, akkor érdemes szem előtt tartania, hogy nem magának keresi azt az intézményt, tagozatot, tanító nénit, hanem a fiának vagy a lányának: az ő képességeihez és elsősorban az ő személyiségéhez kell mérni az új helyet.
Fontos, hogy a szülő felismerje, mikor kell szakemberhez fordulni, mikor haladja meg a váltás során átélt stressz az elviselhető mértéket.”
