Persze nem csak az éppen aktuális lelkiállapototokat tükrözi vissza – gondoljunk csak egy szakítás utáni elhanyagolt lakásra –, hanem azokat a belső problémákat, amelyeket régóta hurcoltok már magatokkal, és nem sikerül őket kibogozni. Ezek a dolgok, illetve problémák pedig előbb vagy utóbb kiütköznek majd a térben, ugyanúgy, ahogy az öltözködésetekben is.
A térpszichológia szerint otthonunk a lelkünk kivetülése.
Egész tudományág épül az ember és a környezet összeillésének vizsgálatára. Nevezetesen a környezetpszichológia, amely a hatvanas évek Amerikájában kezdte meg pályafutását. Itthon pedig közel két évtizede legfőbb úttörője Dr. Dúll Andrea, az ELTE egyetemi tanára.
A fizikai környezet lélektani hatásait otthoni helyzetekben kutatva kimutatta, hogy lakó és otthona között különleges pszichológiai kapcsolat, egyfajta összeillés jön létre. Vagyis mindenki a saját maga számára igyekszik élhetővé tenni a teret, amiben él. Ez a jelenség pedig minden személy-környezet kapcsolatra általánosítható: kialakulhat a tárgyaktól kezdve a járműveken és a köztereken át a virtuális világig bárhol.
A tér hatalmát nem szabad alábecsülni!
Problémáink megjelennek a térben is. Ha például nem tudtok valakit elengedni, általában ragaszkodtok az adott személy tárgyaihoz is, amelyektől még kevésbé tudjátok majd elengedni őt. Ez a tipikus 22-es csapdája.
De ahogy változtattok otthonotok berendezésén, illetve elrendezésén, úgy változtok majd belül is pozitív irányba. Ha harmóniában éltek magatokkal, rendet tartotok majd magatok körül. Ha pedig rend és harmónia vesz körbe titeket, az hat majd a lelketekre és a hangulatotokra is. A kettő nagyon szorosan összefügg, és oda-vissza működik!
