Vegyünk egy jól ismert amerikai filmrendező-színészt, Woody Allent. Az utóbbi időben mást sem forgat róla a média, csak, hogy molesztálta-e nevelt lányát, vagy nem. Előrebocsátom, hogy erről az információról sem véleményt, sem ítéletet nem mondok, mert az egy másik cikk lenne…
Mitől alakult ki ez a szenzációhajhász világ, az emberek miért a piszkos részletekért vesznek meg, és miért akarnak mindig eggyel többet tudni, mint amennyit lehetne? Woody Allen egy kiváló rendező, és igenis ketté kell választani a munkásságot a magánéletéttől. Akár bűnös életet élt valaha, akár nem élt bűnös életet, ha szegény családból jött, ha gazdag családból jött, az Annie Hall, vagy a Bűnök és vétkek – vagy még sok filmet idesorolhatnék – semmit nem veszít minőségéből, ugyanolyan jó filmek maradnak, mint mielőtt berobbant a hír a nevelt lányáról.
Nagyon gyakori, hogy amint kiderülnek negatív hírek bizonyos sztárokról, egyből a munkásságuk kárára megy. Hogy az ember az ilyen botrányok kirobbanásánál milyen következtetéseket von le erkölcsileg, arról lehet beszélni, kell is. De el kell tudni választani a művészettől.
Knut Hamsun norvég írót 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki, megítélése azonban a mai napig „ellentmondásos”, hiszen köztudott, hogy szimpatizált a Harmadik Birodalommal. Talán ez a példa is jól érzékelteti a dilemmát. Knut Hamsun letett valamit az asztalra, ezért Nobel-díjat kapott. Az elismerést nem azért kapta, mert szimpatizált a Harmadik Birodalommal. Akkor miért ellentmondásos a megítélése szakmailag?
Természetes, hogyha – tegyük fel – egy rendezőről kiderül, hogy közveszélyes, akkor ne rendezzen csak azért, mert jól rendez… De az addig elért munkát értékeljék, és ne vonják vissza az elismeréseit!
Az is érdekes jelenség, amikor a rajongók maguktól akarják minél közelebbről megismerni a művészeket, és igyekeznek a közelükbe férkőzni. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy a sztárokról kialakított idillikus kép egy pillanat alatt összedől. Hogy maradjunk eredeti példánknál: Woody Allennek lett volna lehetősége Charlie Chaplinnel találkozni, de félve attól, hogy eltűnik a varázs, és csalódik, inkább nem élt a lehetőséggel.