Egy-két évvel ezelőtt egy városrészi lakossági fórum alkalmával felmerült az igény, hogy jó lenne néhány új padot kihelyezni az utcákra, amelyeken kényelmesen el lehetne tölteni pár órát a szabadban, a jelenlegi darabok ugyanis erre nem igen alkalmasak. A gondolat végül kisebb vitába fulladt arról, hogy a komfortosabb padokon mennyire vernének tanyát a hajléktalanok, így csak feldobott labda maradt. S bár tényleg nem ez a legsürgetőbb probléma, de ha már az Európa Kulturális Fővárosa címre pályázunk, érdemes fontolóra venni a köztéri bútoraink fejlesztését.
Pop-up park Budapesten /Fotó: Mudra László - We Love Budapest
Mert egy jó utcabútor nem csak arról szól, hogy van hol megpihenni séta vagy várakozás közben, és hogy két óra ücsörgés után sem érzi azt az ember, hogy egy rossz masszázson vett részt a hátsó fele. Egy-egy jópofa, mutatósabb darab az élettereink átformálására, felrázására is alkalmas lehet: a szokatlan, ötletes és egyedi megoldások mindig vonzzák a tekintetet, magukhoz csalogatnak és akár közösségi élmények sorozatát is elindíthatják.
Remek példa erre a bécsi Leopold Múzeum előtti tér és egyáltalán az egész Múzeumi Negyed, ahol a kortárs képzőművészet geometrikus formáit idéző, élénk színű „kanapékon” ejtőznek, beszélgetnek és falatoznak a helyiek és a turisták egyaránt, az egész környék kisugárzása pedig arra késztet, hogy te is megállj, leheveredj és kikapcsolj, akár így hangolódva a múzeumi alkotások befogadására. Roppant egyszerű megoldás, mégis csupa élettel és kellemes nyüzsgéssel töltik meg a bútorok a helyszínt, egyben minden olyan aggályt is kitörölve a fejekből, hogy egy múzeum nem más, mint poros tárgyak tárolóhelye.
Bécs, Múzeumi Negyed /Fotó: Wolfgang Simlinger
De említhetném Budapest ismét megnyílt pop-up parkját is, ahol a Hello Wood alkotócsapatának köszönhetően hatalmas színes rongyszőnyegeket idéző, hullámvonal és henger alakú installációk mellett tornázhatnak vagy éppen sakkozhatnak az arra járók.
Nálunk sem kellene nagy dolgokra gondolni – néha egészen apróságok is beindíthatják a közösségformálást. Például néhány verssorokkal, rajzokkal díszített színes pad, amelyek megtervezését és dekorálását rábízhatnánk a civilekre, hogy ezáltal még inkább magukénak érezhessék őket. Vagy az Utcazenéhez hasonlóan nyáron lehetnének gumiabroncsból készült fotelek a Fortuna udvarban, árnyékot adó, gomba alakú bútorok a Kossuth utcán és különleges függőágyak az Óváros téren.
Sziget érzést a belvárosba? /Fotó: Lakáskultúra
Hogy talán nem csak a „tisztes”, pénzkereső polgárok vetnének szemet rájuk? Lehet. De a fenntartások helyett talán érdemesebb lenne egészségesebben gondolkodni és a jót szem előtt tartani.
Mert ahogy olykor egy fesztivál igazi ízét sem a programok adják, hanem a pici pluszok – a művészi installációk, a különleges bútorok, a fények, a random találkozások –, úgy egy város élhetősége sem csak azon múlik, hogy rendben járhatóak-e az utak, megfelelő a közbiztonság és van munka. Hanem azon is, hogy vannak olyan pontok, amelyek kiszakítanak a hétköznapokból, és amelyekre egyszerűen jó ránézni, mert játékosságukkal feldobják a környezetet. Amelyeknél össze lehet gyűlni, feltöltődni, jól érezni magad. Ahol közösséget lehet építeni és ahol a találkozások, a pillanatok élménnyé válnak.
