„Szerintem jól sikerült a vizsga”, majd lekopogjuk… Nemrég, egy iskolai tanórán körbe kellett ülni az asztalokat, és az egyik tanulónak már csak az asztal sarkánál maradt hely. Kétségbeesetten kiabált a tanárnak, hogy ő nem ülhet sarokra, mert akkor hét évig még nem megy férjhez. Megkérdeztem tőle: babonás vagy? A többiek furcsán néztek rám, hiszen számukra az említett párbeszédből egyértelmű volt, hogy babonás. „Nem vagyok az”, felelte. Tényleg! Senki nem babonás, de ha meglátunk egy fekete macskát, rögtön elönt bennünket a félelem, hogy balszerencsénk lesz.
De talán nem is a fekete macska a leghírhedtebb babona, sokkal inkább a péntek tizenhárom. Egy városi legenda szerint a péntek 13. onnan jön, hogy a francia király 1307. október 13-ára tömeges letartóztatási parancsot adott ki a templomos lovagok ellen. A rend jelentős részét elkapták, és máglyán elégették őket. A történet stimmel, valóban péntek tizenharmadikára esett ez a sötét nap, ugyanakkor bizonyos kultúrákban a péntek és a tizenhármas szám önmagában is félelmet váltott ki az emberekből, tehát a felvázolt legenda nagy valószínűséggel csak mendemonda.
Az ember önmagának is alkot meg babonákat, de mivel én csak a sajátomét tudom elmondani, így megkérdeztem néhány izgalmas foglalkozást űző embert, hogy miképp befolyásolják munkájukat az általuk megalkotott kis démonok, babonák. Egy színész arról mesélt, hogy adott előadásnál, ha már begyakorolta, hogy jobb oldalról a harmadik takarásból lép a színpadra, akkor soha nem mehet a másodikon, vagy az elsőn, hiába is engedné meg a szerep. Egy fodrász azt mondta, ha véletlen leejti az ollót a földre, akkor háromszor olyan figyelmesen kell vágnia, mert onnantól kezdve a kezében lesz a balszerencse. Végül egy tanár mesélte el, hogy ha tanórán a táblára szeretne írni, akkor csakis jobb kézzel veheti fel a krétát, még akkor is, ha ő egyébként balkezes.
Érdekes, hogy mennyi apró, akár tudattalan gondolat dolgozik bennünk, és lassan minden kis babonánk már észrevétlenné válik, tudat alatt figyelünk rájuk.