Sokan élik meg időpocsekolasként az ingázást, pedig értelmesen is fel lehet használni a buszon vagy vonaton töltött perceket. Például olvasással, meditációval: olyan dolgokkal, amikre talán nem szánnánk időt, ha nem lenne egy-egy utazással töltött óránk. Én éveken át faltam a könyveket, mig bejutottam a munkahelyemre, illetve onnan haza. Mostanában eléggé besűrűsödött az életem a veszpremunk.hu indulásával járó feladatok miatt, emiatt is csökkent a nyomtatott betűk iránti étvágyam, és egyre inkább rászoktam a komolyzenére.
Lehet valami abban, amit a nagyokosok mondanak, hogy a klasszikus zene jó hatással van a szellemi egészségünkre. Sokatmondó volt az a kísérlet, amikor növényekkel pakoltak körbe egy hangfalat, és míg a zúzós rockzene hatására a növények az ellenkező irányba fordultak, a klasszikus zene hallatán viszont a hangszóró felé kezdtek nyújtózni.
Szóval én kifejezetten örülök, hogy a munkahelyem és az életterem gyalogosan nem leküzdhető távolságra van egymástól : a hazautat fel tudom használni arra, hogy lecsengjen a munkahelyi pörgés, átálljon az agyam a szabadidős üzemmódra, és egy kis Csajkovszkijjal (ez nem egy posztszovjet vodkamárka) kimossam a stresszt a fejemből.
A recept bevált: egy óra zenehallgatás után érezhető a változás, a muzsika ellazít, kisöpri a munkával kapcsolatos agymenéseket, a szervezetem adagio-ra vált.
Klasszikus zene és ingázás: két olyan dolog, amit sokan szívesen kihagynak az életükből. Pedig tudatosan megélve mindkettő segíthet abban, hogy a munkahelyi gondokat le tudjuk tenni, ne cipeljük haza magunkkal, és a szabadidőnkben tényleg azzal foglalkozzunk, ami nekünk fontos.
U.I.: a cikket buszon ülve, mobilon írtam, a Spotify Easy Classical listáját hallgatva (legyünk autentikusak!). Az ékezetek esetleges hiánya kivételesen a koncepció része: nem szándékos, de nem akarok utólag, számítógépen belenyulni a szövegbe.
