Robert Kubica 2006-ban debütált a Formula-1-ben a BMW Sauber csapat versenyzőjeként. A pilóta öt évig szerepelt a világbajnokságban, ahol ez idő alatt egy pole pozíciót és egy győzelmet szerzett. A lengyelt generációja egyik legjobb versenyzőjének tartották.
2011-ben azonban derékba tört a karrierje: a téli holtidényben hobbiból indult egy rally versenyen, ahol a szalagkorlátba csapódott. A korlát felnyársalta az autót és széttrancsírozta Kubica kezét, amit óriási bravúrral foltoztak össze az orvosok. Évekkel később kiderült, hogy ekkor már zsebében volt a 2012-től élő szerződése a Ferrarinál, ahol Fernando Alonso csapattársaként a világbajnoki címért is küzdhetett volna.
Sokáig úgy tűnt, Kubica soha nem lesz képes arra, hogy versenyezzen. A pilótának volt is egy depressziós időszaka, azonban végül megrázta magát: edzeni kezdett, csúcsformába hozta magát, és előbb ralli versenyeken indult, majd egyre erősebb autókat tesztelt. Kipróbálta a WEC, majd a GP3 aktuális versenygépeit, míg végül 2017-ben egykori csapata, a Renault révén újra Forma-1-es kocsiba ülhetett. Még abban az évben többször tesztelhette a Williams autóját is, a brit csapat 2018-ra leszerződtette tartalék- és szimulátor-vezetőnek, néhány napja pedig bejelentették, hogy jövőre már újra a mezőny tagja lehet a lengyel versenyző. Nyolc év kihagyás után, gyakorlatilag használhatatlan jobb kézzel – senki nem hitte, hogy ez valaha megtörténhet, sokáig maga Kubica sem.
Története azonban nemcsak azoknak tanulságos, akik a sportból esnek ki egy sérülés miatt. Mindannyian tanulhatunk tőle, mert a hollywoodi filmekbe illő sztori is bizonyítja, hogy a lehetetlen is lehetséges – kérdés, hogy képesek lennénk-e évekig kitartóan küzdeni valamiért, amiben talán mi magunk sem hiszünk.
