Charles Dickens: Karácsonyi ének
A klasszikus, aminek történetét valószínűleg mindenki ismeri, de csak töredék olvasta. Mr. Scrooge, a szűkmarkú, szőrösszívű öreg maga a megtestesült Grincs az 1800-as évekből: mindent megvetéssel figyel, ami a karácsonyhoz fűződik, szívbaj nélkül gázol át mindenkin, egészen addig, míg halott üzlettársa a régi, az új és a jövő karácsonyok szellemeinek kíséretében be nem toppan az ajtaján és tisztes polgárrá nevelve ki nem húzza a méregfogát. Mese cukormázzal, amit azóta a mozivászontól a színpadig mindenhol feldolgoztak, de éppen attól elévülhetetlen, mert emlékeztet, hogy a karácsonynak igazából nem az idegsokkról és a vásárlásról kellene szólnia, hanem az együttlétről és az elfogadásról.
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
1920-as évek, Amerika, zene, pénz, csillogás, no meg elképesztően jó partik a titokzatos Mr. Gatsbynél. A ragyogó felszín alatt azonban mindenhol szennyes érdekek húzódnak meg, és bár úgy tűnik, a folyamatosan ömlő pia meg a jazz káprázata képes mindenkit egybeolvasztani, ha porszem kerül a gépezetbe, az egész összeomlik és maga alá temeti a gépkezelőt. Jay Gatsby a világirodalom egyik legérdekesebb figurája, Fitzgerald regénye pedig gyönyörűen megírt történet becsvágyról, szerelemről, bukásról és romlottságról. Igazából semmi köze az ünnepekhez, de a folyamatos partik meg a Baz Luhrmann féle filmadaptáció kezdő képsorainak éterien finom havas tája miatt számomra egyértelműen téli olvasmány.
Donna Tartt: Az aranypinty
Karácsony előnapjai, egy kicsit másként. Theo Decker egy amszterdami hotelszobában írja éppen élete nagyregényét. Noha még csak a 27-et töltötte be, mindaz, ami vele történt, bőven elég egy vaskos orosz klasszikusra. Élete 13 évvel ezelőtt szakadt Előttére és Utánra, amikor egy végzetes múzeumi robbantás következtében elveszítette édesanyját, és ezzel amúgy is ingatag családjának utolsó támaszát. Theo, még itt, a robbanás utáni delíriumos pillanatokban találkozik egy ismeretlen öregúrral, aki utolsó leheletével rábízza Carel Fabritius Aranypinty című festményét, mely aztán egész későbbi sorsát teljesen új mederbe tereli, és amely egyszerre lesz számára a menny és a pokol, utolsó kapaszkodó édesanyja és az életét megmentő lány emlékébe, s kapu az alvilág ajtajához. Tartt műve lélektani regény, krimi és ismét csak gyönyörű értekezés a művészetről, ami ugyan nem nélkülöz némi modorosságot, mégis abszolút a bűvkörébe von.
David Levithan - Rachel Cohn: Dash és Lily - Kihívások könyve
A nehéz könyvek között időnként üdítően tudnak hatni az olyan bájos olvasmányok, mint amilyen a Kihívások könyve. Két fiatal találkozik karácsonykor – jobban mondva sokáig csak egy piros moleskine lapjain keresztül beszélgetnek egymással, miközben különböző, vicces feladványokat oldanak meg az ünnepi lázban égő New Yorkban. Jobban nem is különbözhetnének egymástól: Lily rajong a karácsonyért, Dash rühelli. A kis piros notesz – amit Lily bátyja helyezett el titokban egy könyváruház polcán a Franny és Zooey mellett azzal a céllal, hogy egy értelmes srácot találjon Lilynek – mégis összehozza őket. Ha azt írtam korábban a Karácsonyi énekre, hogy mese cukormázzal, akkor ez főleg az, de az a fajta, ami kellemesen bizserget és nem okoz gyomorrontást.
Agatha Christie: Hercule Poirot karácsony
Agatha Christie kedvenc magánnyomozója, Poirot karácsonykor sem pihenhet, hiszen a rejtélyek nem fognak maguktól megoldódni. A bűnügyet ezúttal a milliomos Lee család szolgáltatja, amelynek könyörtelen feje, Simeon Lee családi vacsorát ad gyermekeinek – nem várt következményekkel. Irigység és gyanakvás a nem mindennapi ünnepi vacsora hozzávalói, az eredmény pedig egy brutális gyilkosság, amit még Poirotnak is elég lesz kibogoznia. Aki véresen szereti a steaket, akarom mondani nem retten vissza a kissé morbid karácsonyi történetektől, annak tökéletes olvasmány lesz.
