2019. október 15. // Teréz névnap

Mit tudsz, amit én nem?

2019. február 4. 4:00
Biztos mindenkinek az életében eljön egyszer az a korszak, amikor túlzottan, akár már betegesen rajong valakiért. Legyen ez egy színész, sportoló, zenész, énekes… De vajon van-e határ, amit átlépve nyugodt szívvel kijelenthetjük a következőket: „ilyet ember nem tud, ilyen nincs még egy a világon”.

Tinikorban talán tényleg természetes, hogy egy bizonyos kiszemeltünkre felnézünk, sok esetben még hasonlítani is szeretnénk rá, egyfajta példaképpé válhat az adott „sztár”. Ezt a korszakot tehát, én személy szerint elkülöníteném attól, amikor a felnőttek válnak rajongókká. Bálványozzuk őket, Istenként tekintünk rájuk, ha még kommunikációs kapcsolatba is léphetünk velük, egy életen át őrizgetjük a szavaikat. És akkor jön az illúzióromboló hozzászólás az emberektől:

„Ők is ugyanolyan emberek.”

Forrás: gamestar.huForrás: gamestar.hu

Félreértés ne essék, a híres emberek alatt nem a celebeket értem, akik azzal lettek híresek, hogy közkinccsé tették magánéletüket. Kifejezetten azokra az emberekre gondolok, akiknek szakmai tudás van a kezükben.

Régóta foglalkoztat tehát a kérdés. Ugyanolyan emberek? Mitől több egy híres ember a nem híresnél? Hiszen mindenki tehetséges valamiben, csak nem minden szakma jár ismertséggel.

Akkor mégis miért ájulunk el attól, ha egy híres embert élőben látunk?

Miért lehet érdekes egy híres emberről tudni, hogy mit reggelizett, vagy hogy hívják a kutyáját?

Forrás: origo.huForrás: origo.hu

Az emberekben talán van egy olyan mentalitás, hogy nem akarják elfogadni, hogy az általuk bálványozott sztárok is ugyanolyan emberek, hiszen ha minden ember „átlagos” lenne, akkor tulajdonképpen nem történne semmi érdekes, nem rajonghatnánk veszettül a hírességekért, és nem állhatnánk izgatottan sorba, hogy aláírást kérjünk a koncert után.

A téma tehát számomra sokkal inkább marad kérdésfelvetés, hiszen ez nem fehér vagy fekete. Viszont azt vallom, hogy meg kell maradni egy egészséges rajongás mellett. Talán inkább a tisztelet szóval fejezném ki, ami enyhébb a rajongásnál.

Forrás: index.huForrás: index.hu

Nemrégiben részt vettem egy koncerten, ahol az énekes elég közel jött a nézőkhöz, az egyik rajongó pedig kapva a lehetőségen, elkezdte tapogatni a frontembert, bizony ott is, ahol igazán nem illik. Csak, hogy helyre billentsem a világ rendjét elmondom, hogy lány volt az illető, aki úgy gondolta, jár neki ez a „közelség”. Ezt a fajta rajongást tehát már abszolút elfogadhatatlannak tartom.

Vannak olyan sztárok, akiket tehetségükhöz, akár szimpatikus interjúnyilatozataikhoz kötünk. Szerintem - megmaradva a természetes határok között tehát - ez a normális, és az egészséges. Lezárva ezt a csapongó gondolatmenetet utolsóként elmondanám, ha például Cserhalmi György jönne velem szemben az utcán, biztos, hogy elállna a szavam.

Szabó Eszter

További cikkek

Miért menekülsz húszévesen egy negyvenéves karjaiba?
Miért menekülsz húszévesen egy negyvenéves karjaiba?
Életem során többször is, több lánynak feltettem ezt a kérdést: barátoknak, szerelmeknek. Akkoriban még azt gondoltam, hogy a pénz, az egzisztencia, a csillogás vágya, az óhatatlanul hatalmas ígéretek ejtették rabul fiatal, vágyakozó szíveiket. Azonban rá kellett jöjjek, valódi válaszaikat nem szavaik, hanem életútjaik formálták.
Zarándokút New York utcáin
Zarándokút New York utcáin
Elképzelte már valaha, hogy egyszer végigjárja a lakóhelye összes utcáját, sétálható útvonalát? De nem ám félgőzzel, hanem úgy igazán, minden egyes kis részletre, a helyiekre és önmagára is odafigyelve. A New Yorkban élő Matt Green nem csupán eljátszott a gondolattal, meg is valósította.
„Utálom az embereket!” – mondta az ember
„Utálom az embereket!” – mondta az ember
Saját magunkat köpjük szembe ezzel az elég gyakran hangzó kifejezéssel. De miért?
"Ma nem megy": havonta jön a baj
"Ma nem megy": havonta jön a baj
Milyen érzés, ha szomjasan nincs egy korty víz sem vagy éhesen egy száraz kifli? Milyen az, ha betegen nincs pénz gyógyszerre? Látjuk, meghalljuk, segítünk, ha tudunk. De mi történik, akkor ha valamit nem látunk, talán nem is hallunk, de segíteni kéne?
A munka, mint gyógyír
A munka, mint gyógyír
A munka világa az egyik legstresszesebb területe az életünknek. A munkahelyi terhelés, a szigorú elvárások, sok esetben a főnök önkényuralma problematikussá tehetik a megfelelő helytállást. De vajon kizárólag negatív módon hathatnak lelkiállapotunkra a munkával kapcsolatos kötelezettségek?
2019. október 15. // Teréz névnap