A rend fontosságát talán senki nem kérdőjelezi meg, de mi van akkor, ha nem szeretnénk kidobni a nagyszüleinktől kapott apróságokat, melyek ugyan forintban keveset érnek, de szívünknek annál többet jelentenek. Fel kell számolni a rend érdekében ezekkel az apróságokkal?
Megéri a minimalizmusért és a letisztult szobáért, ha kivágjuk gyerekkorunk emlékeit?
Nem gondolnám, hogy megéri. Őrizgessük a szép emlékeket, ha tárgy formájában maradtak fent, akkor úgy.
Vannak olyan emberek is - szerintem túlérzékeny emberek, a szó pozitív értelmében -, akik képtelenek megválni szinte minden olyan tárgytól, ami bekerül a szobába, lakásba. A negyvenéves postai levelektől kezdve a régen lejárt színházbérleteken át a karácsonyi ajándékok csomagolópapírjaikig. Egyes állítások szerint, amit egy évig nem használunk, arra nincsen szükségünk. Főleg az idősebbekre, és azon belül is a nőkre jellemző jobban, hogy lakásuk a bolhapiacra hasonlít. Mégis azt gondolom, hogyha valaki ezzel a "zsúfoltsággal" boldog, akkor nem tehet mást. Őrizgeti a megmaradt dolgokat, és talán mosolyt csal az arcára, ha nap közben rápillant egyre-egyre. Melegebb hangulatot kelt, mint egy üres, ámde nagyon modern szobaberendezés.
De mi van akkor, ha játékokkal van tele a szoba? Milyen hatással van a kisgyermekre, ha szobájának minden milliméterét játékok lepik el, és akárhová lépünk, valami megszólal, szirénázik, röfög, vagy sír.
A bőség zavarában a gyermek nem tud felszabadultan kiválasztani egy játékot,
hanem meglát egyet, elkezd vele játszani, de közben észreveszi, hogy van szirénázó autó is, ami sokkal izgalmasabb, így lecseréli arra. És ez így megy tovább, de egyik játékot sem használja ki igazán.
Nem olyan régen múlt el a karácsony, íme egy mulatságos példa a gyerekek játékválasztásáról: a karácsonyfa alatt csupa világító óriási játék. A legkisebb unokatestvérem még a közös éneklés közben - mely alatt még nem nyúlunk az ajándékokhoz - odasomfordált a karácsonyfához, és leszedett egy díszt. Mondanom sem kell, hogy egész este azzal játszott, a szülei pedig hiába mutogatták neki a távirányítós traktort utánfutóval...
Ha mégis sok a játék, vagy a kacat a házban és meg szeretnénk válni tőlük, akkor sem kell egyből a kukára, vagy az eladásra gondolni, hiszen a rászoruló gyermekeknek biztos, hogy nem csak egy kacat lesz a tucatban, hanem maga a csoda, az érték.