2019. október 23. // Gyöngyi névnap

Hátunk mögött hagyhatjuk a múltat?

2019. március 17. 4:00
Olvastam egy roppant nyers modorú, szókimondó regényt egy lányról, aki más akart lenni: más, mint önmaga, más, mint a családja. A múlt írja a sorsunkat vagy a jelen határozza meg a jövőnket vagy egyik se: “pedig olyan szépen éltek”.

Szentesi Éva novelláskötete és életrajzi témájú könyve után egy fiktív tartalmú regényt írt, amely 2018 végén a Libri Kiadó gondozásában került fel a könyvesboltok polcaira és landolt egyenesen a sikerlisták élmezőnyében.

forrás: libri könyvkiadóforrás: libri könyvkiadó

A wmn.hu online magazin főmunkatársa, rákellenes aktivista nyílt, gyakran nyers és néha mondhatni szabadszájú, karcos, ironikus stílusát utálják vagy imádják, de egy biztos Szentesi Éva írásai mellett nem megy el némán senki: első pillantásra felismerhető novellái és magazin cikkei után úgy gondoltam tudnom kell, hogy milyen egy “Szentesi-regény”.

szentesi éva (forrás: WMN)szentesi éva (forrás: WMN)

Már a borítót látva sem számítottam rózsaszín szappanbuborékra és vattacukor mámoros vidám allegórikus képekre, nem is kaptam: egy egyszerű magyar lány élete arculcsapó őszinteséggel megfogalmazva. A leplezetlen letargiát is bátran ábrázoló “való élet” történet nem egy happy endes Grimm-mese, és olyan lélektani kérdéskört boncolgat, amely valamilyen szinten mindannyiunk életének részét képezi. Vajon befolyásolja a jövőnket a múltunk? Lehetünk teljesen más emberek, mint a kapott minta?

A könyv tudatos nem akarás és tudatalatti kötelék harca, ahol a főszereplő lapról-lapra jelentéktelennek tűnő narratív képkockák, apró jelenetek útján, a szemünk előtt válik hét éves kislányból felnőtt nővé és a gyerekkorát látva együtt örülünk vele, amikor látszólag minden jó, majd aggódunk, amikor rossz irányba terelődik a sorsa.

"Várunk mindig valamit, és amikor ott van, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. Szentül hisszük, hogy akarjuk, de nem lesz jobb tőle az életünk. És közben végig a remény dolgozik bennünk a legerősebben. De a remény még soha nem tett jóvá semmit."

Nyilánszki Mari, a kislány egy Tisza-menti kisvárosból, aki pörgős szoknyáról, kopogós cipőről, Barbie babáról álmodozik. A tökéletes szomszéd lány életét élné az illatos párnákkal a tágas szobában, az ölelő anyukával, támogató családdal. Nyilánszki Marinak nincs hosszú szőke haja, nincs talán elég pénze sem, de ami a legfontosabb, hogy nem érezhette milyen az igazi szeretet. Lehet egy szeretetet nélkülöző környezetben nevelekedett gyerekből szerető, boldog felnőtt? Azt mondják, a gyerekek, akiket nem szerettek, nem tanulnak meg igazán szeretni. Ha tényleg így van, mit lehet tenni?!

Visszük a múlttól kapott megkopott bőröndjeinket magunkkal az úton, döcögünk, fáradunk megállunk, majd valaki talán segít húzni, vagy egyszer ott felejtjük valahol, vagy a súly hirtelen pehely könnyűvé válik.

Szentesi Éva könyve szomorú, mély és nehéz: egy könnyű olvasmány rendkívül súlyos tartalommal. Egyértelműen érdemes elolvasni, hiszen nem tudhatjuk, hogy a környezetünkben hány Mari küzd a bőröndjével és talán egy kevésbé drasztikusan racionalista világban, mint amit a regény ábrázol megfoghatjuk a kezüket és segíthetünk. Mari történetét ismerni kell, érezni és szeretni vagy éppen utálni: mert néha könnyebb utálni, mint érteni azt, ami nehéz és látszólag kilátástalan.

"Lenyomatok vagyunk. De nem maradunk itt örökre."

Sulyok Georgina

További cikkek

A Facebook és a tévé minden nap ugyanaz? Van izgalmasabb!
A Facebook és a tévé minden nap ugyanaz? Van izgalmasabb!
3 vlogot mutatunk, amiket érdemes követni, ha még csak ismerkedünk a társasjátékokkal.
Miért menekülsz húszévesen egy negyvenéves karjaiba?
Miért menekülsz húszévesen egy negyvenéves karjaiba?
Életem során többször is, több lánynak feltettem ezt a kérdést: barátoknak, szerelmeknek. Akkoriban még azt gondoltam, hogy a pénz, az egzisztencia, a csillogás vágya, az óhatatlanul hatalmas ígéretek ejtették rabul fiatal, vágyakozó szíveiket. Azonban rá kellett jöjjek, valódi válaszaikat nem szavaik, hanem életútjaik formálták.
Zarándokút New York utcáin
Zarándokút New York utcáin
Elképzelte már valaha, hogy egyszer végigjárja a lakóhelye összes utcáját, sétálható útvonalát? De nem ám félgőzzel, hanem úgy igazán, minden egyes kis részletre, a helyiekre és önmagára is odafigyelve. A New Yorkban élő Matt Green nem csupán eljátszott a gondolattal, meg is valósította.
„Utálom az embereket!” – mondta az ember
„Utálom az embereket!” – mondta az ember
Saját magunkat köpjük szembe ezzel az elég gyakran hangzó kifejezéssel. De miért?
"Ma nem megy": havonta jön a baj
"Ma nem megy": havonta jön a baj
Milyen érzés, ha szomjasan nincs egy korty víz sem vagy éhesen egy száraz kifli? Milyen az, ha betegen nincs pénz gyógyszerre? Látjuk, meghalljuk, segítünk, ha tudunk. De mi történik, akkor ha valamit nem látunk, talán nem is hallunk, de segíteni kéne?
2019. október 23. // Gyöngyi névnap