2019. október 19. // Nándor névnap

A munka, mint gyógyír

2019. szeptember 9. 4:02
A munka világa az egyik legstresszesebb területe az életünknek. A munkahelyi terhelés, a szigorú elvárások, sok esetben a főnök önkényuralma problematikussá tehetik a megfelelő helytállást. De vajon kizárólag negatív módon hathatnak lelkiállapotunkra a munkával kapcsolatos kötelezettségek?

Semmiképpen sem. Az aktív tevékenység ugyanis keretet és célt is ad a napjainknak, levezethetjük általa fölös energiáinkat, és hasznosnak érezhetjük magunkat. Ráadásul, ha még szeretjük is az adott tevékenységet, akkor szívesen végezzük, szinte feloldódunk benne, és többnyire sikerélményekben is részesülünk általa.

Bizonyára senki számára nem ismeretlen a munkaterápia fogalma. Gyakran alkalmazzák szenvedélybetegségek kezelési módjaként is. Fő célja az, hogy a páciens figyelmét és aktivitását konstruktív tevékenységre irányítsák, hogy mindennapjainak keretet és célt adjanak, és ezáltal elvonják energiáit a destruktív, önpusztító gondolatoktól és cselekedetektől.

Szívügyek. Ismerős lehet az érzés és a helyzet, mikor nem tudunk otthon lenni (főleg nem egyedül), mert minden „ő”rá emlékeztet. Vagy egyszerűen csak a nagy világban nem akarunk egyedül lenni, mert csak (ex)kedvesünkre gondolunk, így marad (jobb esetben) a munkaterápia. Igen, használ! Volt olyan eset, hogy én is munkaterápiára fogtam magam, és a ’két legyet egy csapásra’ elvvel élve – hatékonynak lenni a munkában, és nem gondolni arra, hogy összetörték a szívem – töltöttem napjaim nagy részét.

Mindenesetre nem szabad hagynunk azt sem, hogy depresszív hangulatunk – bármi miatt is alakult ki – hatással legyen munkánkra. Persze vannak pillanatok és élethelyzetek, mikor jobb és határozottan szükségszerű, hogy egyedül legyünk és „sad burrito”-t játszunk.

Viszont azok a személyek, akik hosszabb időn keresztül egyedül otthon vannak, akiket kevés inger ér, és céltalanul telnek a napjaik, jóval hajlamosabbak a nyomott lelkiállapotra, mint azok, akik aktívabb életet élnek, dolgozni járnak, kihívásokkal néznek szembe.

A munka nemcsak azáltal járul hozzá a jobb közérzethez, hogy hasznosabbnak érezzük magunkat, hanem azáltal is, hogy keretet ad a napjainknak, időgazdálkodásra ösztönöz, aktivizál, energetizál. Amíg a tétlenség hosszabb távon kedvetlenséget és elégedetlenséget szül, addig az aktív tevékenység lendületben tart bennünket.

Riskó Annamária

További cikkek

Miért menekülsz húszévesen egy negyvenéves karjaiba?
Miért menekülsz húszévesen egy negyvenéves karjaiba?
Életem során többször is, több lánynak feltettem ezt a kérdést: barátoknak, szerelmeknek. Akkoriban még azt gondoltam, hogy a pénz, az egzisztencia, a csillogás vágya, az óhatatlanul hatalmas ígéretek ejtették rabul fiatal, vágyakozó szíveiket. Azonban rá kellett jöjjek, valódi válaszaikat nem szavaik, hanem életútjaik formálták.
Zarándokút New York utcáin
Zarándokút New York utcáin
Elképzelte már valaha, hogy egyszer végigjárja a lakóhelye összes utcáját, sétálható útvonalát? De nem ám félgőzzel, hanem úgy igazán, minden egyes kis részletre, a helyiekre és önmagára is odafigyelve. A New Yorkban élő Matt Green nem csupán eljátszott a gondolattal, meg is valósította.
„Utálom az embereket!” – mondta az ember
„Utálom az embereket!” – mondta az ember
Saját magunkat köpjük szembe ezzel az elég gyakran hangzó kifejezéssel. De miért?
"Ma nem megy": havonta jön a baj
"Ma nem megy": havonta jön a baj
Milyen érzés, ha szomjasan nincs egy korty víz sem vagy éhesen egy száraz kifli? Milyen az, ha betegen nincs pénz gyógyszerre? Látjuk, meghalljuk, segítünk, ha tudunk. De mi történik, akkor ha valamit nem látunk, talán nem is hallunk, de segíteni kéne?
Miért vágyunk a horrorra?
Miért vágyunk a horrorra?
Ha történik egy katasztrófa, a környéket ellepik a kíváncsiskodók. Az autópályán egy kisebb koccanás is kilométeres torlódást okoz a bámészkodók miatt. A horrorfilmekben borzasztó dolgok történnek, mégis nézzük őket. Miért?
2019. október 19. // Nándor névnap