Múlt héten szembesültem vele, hogy valójában luxusban élek. Félreértés ne essék nincs menő sportkocsim, nem fityeg a vállamon Louis Vuitton és valószínűleg az ékszeripart sem én tartom el, csak egyszerűen megnéztem egy videót, amiből kiderült, hogy bizonyos dolgok, amikről azt hittem természetes szükséglet révén mindenkinek jutnak, valójában mégsem olyan “természetesen és szükségszerűen” általánosak.
Ez alapján írhatnék éhezésről, otthonról, egészségről, családról, társról, oktatásról, ételről vagy vízről, ám most egy kevésbé gyakran tárgyalt téma foglalkoztat: a menstruációs szegénység.
Mikor lett tabu a “piros mikulás”?
Ennél a mondatnál biztos többen be is fejezték az olvasást, hiszen ez: “lány téma”, “gusztustalan”, “nem ízléses”, “ne beszéljünk róla”, “magánügy”. Valóban magánügy, de ugyanannyira természetes, és néha bizony beszélni is kell róla, ami sokkal egyszerűbb és célravezetőbb a megfelelő hozzáállással. Körülbelül 12-13 éves korában menstruálnak először a fiatal lányok, ami általában a szükséges felkészültség mellett egyáltalán nem okoz gondot az iskolás évek alatt. Mivel “magánügyről” van szó, ezért néhány úszás, testnevelés felmentést, kíváncsiságból fakadó gyermeteg, kisfiús megjegyzést vagy barátnőtől kölcsönkért fájdalomcsillapítót leszámítva mindig tabu témának számított a menstruáció. A lányok gyakran nem mertek kérdezni, szólni, így maradhatott egy olyan esemény “ciki, szégyen”, ami egy átlagos nővel élete során 400-500 alkalommal történik meg.
Moha, gyapjú és a mai “ luxus”
A pironkodó arcok ellenére a régi idők óta sokat javult a hozzáállás és a higiéniai, egészségügyi eszköztárunk is bővült. Korábban, amikor nem léteztek a mai betétek és tamponok, rengeteg kreativitást igényelt a menstruáció kezelése. Az ókori egyiptomi nők puha papiruszköteget, az antik görög nők muszlinnal betekert fadarabot használtak tamponként. A világ más részein pedig azt használták a nők, ami kéznél volt: gyapjút, mohát, állatbőrt, páfránylevelet és füvet is. Az 1800-as évek speciális öves megoldásait követően a tampon és a betét csak a XX. században jelent meg, hiszen a társadalom is csak a század elején kezdte el elfogadni, hogy a menstruáció nem egy betegség.
A mostani észrevehetetlen higiéniai eszközök mellett csak egy-egy PMS tünet árulkodik maximum “a titokról”. Az átlag nő megvásárolja a ragasztócsíkós kényelmes betéteket, különleges bevonatú tamponokat különböző méretekben és nedvszívó képességgel, a görcsöket fájdalomcsillapítóval enyhíti, majd elmegy a munkahelyére, dolgozik, sportol és úgy éli mindennapjait, ahogy a bizonyos “piros betűs napok” előtt.
Ez így természetes. Vagy mégse?
Már említettem, hogy luxusban élek, hiszen ma is több ezer nő van az országban, akiknek a számunkra természetesen kezelt “nehéz napok” ténylegesen nehezek. Fiatal lányok, nők maradnak ki az iskolából, munkahelyről, mert se betéthez, se tamponhoz nem jutnak: a menstruációs szegénység jelensége nem újdonság, és fokozatosan “dőlnek le a falak” a téma intimitásából adódó kényességét illetően.
Az Oscar-gálán a jelenséggel foglalkozó "Period. End of Sentence" című indiai film nyerte el a legjobb rövid dokumentumfilmnek járó díjat.
Magyarországon még nem készült hivatalos felmérés arról, hogy pontosan hány nőt érinthet a menstuációs szegénység, de az biztos, egyáltalán nem olyan ritka, mint ahogy azt sokan gondolják, és mivel a jelenség a szegényebb rétegek mellett a hajléktalan nőket is érinti, mindenképpen több ezer nőnek lenne szüksége segítségre.
Beszéljünk róla és cselekedjünk: négy napos gyűjtés a menstruációs szegénység ellen
2019. szeptember 26-29. között mindenki segíthet: a The Body Shop az Egyszülős Központon keresztül hátrányos helyzetű, gyermeküket egyedül nevelő édesanyák és lányaik részére szervez adománygyűjtést. Üzleteikben várják a hozzájárulásokat, adományokat, ami ebben az esetben természetesen egészségügyi betét vagy tampon.
Üzletek:
The Body Shop MAMMUT
The Body Shop ÁRKÁD (Budapest, Győr, Pécs, Szeged)
The Body Shop ALLEE
The Body Shop ARÉNA
The Body Shop WESTEND
The Body Shop FÓRUM (Debrecen)