Az interjúk miatt érkeztetek a városba ma vagy más oka is van?
- Elsősorban az interjúk miatt, a másik indok pedig, hogy a turnémenedzserünk anyukája 2016-ban, amikor az Utcazenére érkeztünk egy legendás levest főzött nekünk, és ma ebédre lettünk meghívva, remélhetőleg egy hasonlóan finom paprikás csirkét kapunk, így ha minden jól megy ismét egy gasztronómiai élménnyel is gazdagodhatok Veszprémben.
A gourmet oldaladról talán kevésbé, de mint zenész sokan ismernek. Mindig zenésznek készültél vagy korábban más volt a cél?
- Szerintem a csillagok szerencsés együttállása kellett ahhoz, hogy minden így alakuljon, de annyi biztos, hogy édesapámnak nagy hatása volt erre: a basszusgitárom is tőle örököltem. Már kétévesen is van rólam olyan felvétel, ahol teniszütőn zenélek a barátaimmal, miközben ők verik az asztalt. Gyerekként elkezdődött valami, majd aztán sok más irányba is vitt az utam: bölcsész végzettségű vagyok, filmelmélet, filmtörténet, portugál nyelv és irodalom tanár vagyok, de mindig ott volt a zenélés az életemben. Erasmusra például nem is jelentkeztem, mert úgy éreztem, hogy a zenélés miatt nem mehetek el: ha nem is is ennek köszönhetően, de végül sikerült elérni azokat a vágyakat, amiket megálmodtam magamnak tizennégy évesen, amikor az első zenekaromat megalapítottam.
Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy országos viszonylatban is teljesen egyedi stílust képviselsz. Mit hallgatott a tinédzser Lóci? Mik inspirálnak?
- Tizenéves korommal kapcsolatban elég közhelyes válaszokat tudok adni: tízévesen nagy Spice Girls rajongó voltam, illetve azt hiszem, a Back Street Boyst szerettem és az 'N Syncet utáltam. A lényeg, hogy akkoriban én is a boybandek és a girlpower korát éltem, mint mindenki. A zenei öntudatra ébredésem tizennégy éves koromra, valahol a Beatles megismerésének környékére tehető, de akkoriban mindenki punk-rockot akart játszani, mert a Blink182 hatására az számított igazán menőnek és lazának. Én közben Cseh Tamást is hallgattam, illetve a vajdasági származásom miatt egy csomó jugoszláv zenét, aminek vagy értettem a szövegét vagy nem.
Később, ami talán a legnagyobb hatással volt rám és elvitt egy különleges irányba az az volt, hogy megismertem a portugál szak miatt a brazil kortárs könnyűzenét. Jó volt, hogy végre értettem a bossa novák szövegét és tudtam mi történik: ott éreztem, hogy kapott egy elég erős gellert a zeneiségem. A stílus alapvetően szerintem folyamatosan változik, formálódik: mostanában főleg Fényes Szabolcsot hallgatok és próbálom a magyar előzményeket megismerni és nemcsak az angol gitárzenéből táplálkozni, hanem a magyar gyökerekhez jutni.
Emlékszem, amikor először jöttetek Veszprémbe és felfigyeltem a különleges szövegekre. Gyakran alapvető életszituációkról szólnak a dalok, amik mindenkivel megtörténnek, de senki nem mondja ki zenében. Hogyan születnek a Lóci játszik szövegek?
- Tinédzserként úgy gondoltam, az a jó dalszöveg, ami minél érthetetlenebb: a harmadik metafora, negyedik lila ködös verziójába beleírod a tartalmat, és akkor lesz igazán jó. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor rájöttem, hogy talán csak egyre rosszabbá válik a szöveg, ha túlművészkedi az ember, így eljutottam oda, hogy megpróbálom minél egyszerűbben megfogalmazni ezeket a dolgokat. Úgy, ahogy én látom, őszintén. A másik dolog, hogy alapvetően beszélgetős típus vagyok, és nem is tartom magam valami nagy vátesznek, akinek csak a belső hangra kell koncentrálni és az majd kijelöli az utat. Én meghallgatok mindenkit, rengeteg sztorit és tablószerűen mások látásmódját is megpróbálom beleírni a saját dalszövegeimbe, mert szerintem ez így generációsan igazabbá válik. Az egyik klasszikus példa erre a "Szociálisan érzékeny dal", mert az valójában nem az én sztorim, hanem a szüleim generációjáról írtam, de az érzés bennem is jelen van. A szöveg születése tényleg csak ennyi: figyelés és egy állandó, erőltetett őszinteség saját magaddal, egyfajta kötelező önreflexió. Csak őszintén lehet: egyszer próbáltam meg kamuból dalt írni: az lett a szív-láb-dob, nem is sikerült jól.
2016-ban voltatok a városban és elnyertétek az Utcazene Fesztivál közönségdíját. Milyen emlékeket, élményeket vittél haza a díjon és a finom levesen kívül Veszprémből?
- Veszprémben furcsa volt, hogy mi iszonyúan beleestünk a városba és többen mondták, hogy ez nem a valóság és csak akkor néz így ki, amikor Utcazene van, itt vannak a diákok, majd kiürül. Volt egy litéri ismerősöm, aki úgy fogalmazott, hogy ez egy kétarcú város, aminek van egy történelmi része, de közben a belvárosban egy csomó szocialista épület áll, és ez a kettőség Veszprém hangulatában is jelen van: néha fantasztikus dolgok vannak, olykor pedig csak a nyugalom. Amit mi tapasztalunk belőle, az viszont egy állandó szeretet, hogy jó programok vannak: el akarsz jönni a VeszprémFestre, Utcazenére, az Expresszónak a koncertjeire. Itt a Hangvilla épülete, ami egy olyan tér, ahol a komolyabb műfajok is otthonra találhatnak. Megismertünk 4-5 legendás kocsmát is, a gitárosunk vezetésével megtudtuk, hol mit érdemes és mit nem érdemes inni. Úgy érzem, voltak jó idegenvezetőink: az egyik maga Veszprém, aki bemutatta magát, a másik pedig ez a két helyi kötődésű ismerős. Sikerült megismerni annyira a várost, hogy tudjak igaz véleményt mondani: Veszprém király.
Október 3-án visszatértek a városba egy színházi elemeket tartalmazó, műfajilag talán nem is behatárolható műsorral. Honnan jött a zenés, színházas, stand up egyvelegéből létrejövő Extravaganza ötlete?
- Az Extravaganza egy nagy őrület, ahol teljesen szabadjára engedhetjük a fantáziánkat és nem köt az 55 perces fesztivál repertoár, vagy hogy az emberek közben mászkálnak: nem kell követni a klasszikus koncertes dolgokat, hanem kicsit csinálhatjuk azt, amit természetünkből fakadóan szoktunk. A buszban általában játszunk, viccelődünk, improvizálunk, hülyéskedünk, és az Extravaganzában teret lehet engedni a felgyülemlett kreatív energiáknak, ami nem fér be a koncertes keretek közé.
Nagyon szeretjük a Beugrót: rengeteg Beugrós játékot tudunk is játszani, ezért kitaláltuk, hogy csináljunk mi is ilyen játékokat. Például van egy "Konyha kész" című játékunk, ami arról szól, hogy kiválasztunk egy párt, akik feljönnek a színpadra, ahol összekötjük őket egy nagy köténnyel és az egyik csak a bal, másik csak a jobb kezét használhatja, majd amíg a "Te leszel a feleségem" című számunkat eljátszuk, ki kell klopfolniuk, be kell panírozniuk és kisütniük egy húst.
Ami biztos lesz, hogy a "Nem táncolsz jobban mint én" egy genezis történetét elmeséljük: a dal a műsorban nyolc különböző stílusban fog megszólalni, a reggaetől kezdve, a rock and rollon át a metalig, illetve ha minden jól megy egy mulatós verzió is készül belőle. A műsor születésének ez volt az egyik fontos pontja, hogy mi is csináljunk egy igazi late night show-t. Egy csomó őrültséget kitaláltunk, aminek most egy második felvonás verzióját hozzuk, hiszen eltelt egy év, kitaláltunk még egy csomó játékot, plusz egy évnyi sztorink van, amit szeretnénk elmesélni, plusz egy évnyi tapasztalatunk meg természetesen plusz egy évnyi dalunk is van.
A "Nem táncolsz jobban mint én" mondhatjuk, hogy a legnépszerűbb számotok. Neked melyik a kedvenced?
- Nehéz kérdés, hogy melyik gyerekemet válasszam. Alapvetően mindig, amelyiket éppen írom de visszatekintve, ami különleges és amire igazán büszke vagyok az a "Hajad kakaó", illetve most novemberben jelenik meg a harmadik lemezünk, ami már nagyon régóta készül és azon van néhány olyan dal is, amit még senki nem hallott viszont az Extravaganza játék egyik részének a győztese pont azt fogja nyerni, hogy meghallgathat egy teljesen új Lóci játszik számot, talán az új kedvencet.
Lóci játszik Extravaganza
Veszprém - Hangvilla Multifunkciónális Közösségi Tér
2019. október 3. (csütörtök) 19 óra
Info, jegyvásárlás: http://www.hangvilla.com/Programjaink/Loci-Jatszik-Extravaganza
